Az igazságtól való félelem

 Az hogy a két "nagy" párt mögött ugyanazok a pénzügyi körök állnak tudtam, most már látszik is, hiszen egy színpadra kényszerítette őket az érdek, lenyomni a feltörekvő új erőt! Mert merik venni a bátorságot a nagyok megbízóit piszkálgatni.
 Bizonyítványuk e nagyoknak kiállíttatott, hiszen eredményük igen csak látszik az ország állapotán!
És az összes lenyúlt média befolyásolt hírei kellenek, hogy látszólagos nyugalom legyen a Hazában.

 De a hazugság fala már rég megrepedt, már omladozni kezdett! Már a tv2 nézőit sem tudják túlnyomórészt befolyásolni, ezt Gyöngyösi révén gerjesztett állfélelmükből kinyáladzott kérdésükre kapott válaszok  aránya bizonyítja. A rózsaszín burokba tálalt állami földosztás még soha nem látott összefogásra kényszeríti a gazdákat, hiszen földet nem ők, helyben lakók kaptak, hanem idegenek, zömében kormányközeli és baráti személyek!

 Félő  hogy húsfeldolgozóink is kótya-vetye "cukorgyári" sorsra jutnak. A jövőre eu-s pénzből fejleszteni kívánt sertésállományunk már nem magyar cégek fogják feldolgozni!
 Mikor lesz ennek vége? Nos majd ha képviselőt csak olyat választunk, ki hazafias érzelemből vállalja, extra juttatások nélkül is, hiszen ez is munka, s a munka jussát minősége szerint utólag szokás fizetni!

Egy év alatt százezer!

 Egy év alatt százezer! Ennyi jó képességű magyar hagyta itt az országot, mert a bérből és fizetésből megélni itt nem lehet! Ha van egyáltalán munkád!

 Ennyien adtak türelmi időt egy utolsó reménynek, a hangzatos ígéretek emberének szavai okozta reménynek. De a remény elszállt mint a fing! Csak bűze okoz távozásra késztetést.
 Idegen hatalom jól megfizetett helytartói 22 év hazugságai után még mindig itt vannak, mellük verve bizonygatják akaratuk s jóindulatuk az országért, de melyikért is? S e kedves nép hol egyik hol másik csábításának engedve teszi őket a Haza élére. És ezzel mélyül a nyomor, a kilátástalanság, s a késztetés a távozásra... mert ez a céljuk!

 Egy év alatt százezer! Ti ott kintről súgjátok az itthoniaknak: munkáért megfelelő bér jár! S ha tovább el nem hiszitek 22 év ígéreteit, legalább ne szavazzatok 22 év ígérgetőire!

'56 októbere

 '56 október. Milyen titokzatos és mégis megdöbbentően felemelő érzés tölt el e napok felidézésekor.

Nézek egy elsárgult újságot, Fehérvár forradalmi lapját '56 októberéből, s a fejléc mellett csak egy idézet: "Hazádnak rendületlenül / légy híve, óh magyar!"

 Forradalmi ifjúság, kiket nem butított el amerikás, mindent és mindenkit összemosó, szürke egyen tömeget kreáló média. A harmincas évek öntudatos, a revízióig sikerre éhes nemzetének fiai, lányai forradalmi harcra termettek! Forradalmi harcra! Folytatni apáik útját. Megteremteni a SZABADSÁGOT! Azt a szabadságot, amit háttérmegegyezésekkel, kirakat szimpátiával kísérve vérbe folytattak világuralmi erők! Azok a világuralmi erők, akik ma sem hagyják hogy hazánkban felgyúljon a láng, hogy kezünkbe vehessük sorsunk irányítását, hogy visszavegyük elajándékozott gyáraink, földjeink, hogy tenni legyen érdemes azért mit úgy hívunk SZABADSÁG!

 Október 23.-a valami kezdete volt. A fejekbe ordított e sor: "Hazádnak rendületlenül / légy híve, óh magyar!" S hívei akadtak Hazának, Nemzetnek... A halálig önzetlen hívei!
 Mikor emlékezünk hőseinkre, köztük sok fehérvári mártír fiatalra, az emlékezés mögé pillantva gondoljunk arra miért is lettek ők hősök? Miért is harcoltak ők? A ma közömbös emberei közé jutva mondjuk el: A küzdelem még nem ért véget! Még nem győzedelmeskedett az Igazság! A Szabadság! Hat éve e célokért utcára vonulókat kardlapozták, s áztatta vér Pest utcáit! Ha majd húsz- harminc év múlva fiaink, unokáink szemébe nézünk, mai nagy közömbösségünk miként magyarázzuk? Megtesszük-e mit megkövetel a Haza?!

Erdélyből visszatérve...

 Állok a városban értetlen. Nézem az előttem álló kisfiút, ki dinnyét venne a piacon, Csíkszereda piacán. a nagy melegben biztos jól esne neki egy szelet hűtött dinnye. Kéri hát, ízes szólással, magyarul. S jő a válasz. Sötét lélekből fogant, primitív. Bennem bicskanyitogató gondolatokat ébresztve: Romániában vagyunk, kérd románul!
 A székely kisváros egén még nem jelentek meg Csaba haza siető vitézei. Csak a kisfiú pislantott értetlenül körbe. -Menj fiam, kérj attól ki magyarul is fogadja... szóltam csendben, s már léptem én is tovább, mert olyan rossz ízű lett volna az a paradicsom mely az előbb még csábítón vonzott, ha itt venném meg.
 Vásárhelyt egy szupermarketbe tévedtem megvenni a következő napok betevőre valóit. Minden van, ahogy már megszoktuk, nyugat szállít ide mindent, csak vásároljunk, gyarapítsuk őnyugatisága vagyonát. Nézem a hentespultban dolgozókat, s kiválasztom a szép magyar nevű leánykát, s sorra kerülve kérem amit már kinéztem. Csak románul fújja! Kérem ismét, most már mutogatva is. Valahogy csak megkapom.
 Negyed évszázada járom Erdélyt. Negyed évszázada ismerem Vásárhelyt. Valaha, bolyongva utcáin, szinte nem hallottam román szót. S társaságban nem is tudtam ha volt köztünk román, mert beszélte nyelvünk jobban mint közülünk néhányan. Mondom valaha. Mert a borzalmas méretű román betelepítés átformálta Váradot, Kolozsvárt, Nagybányát. S mivel a "Csau" rendszer mindent nem végzett maradéktalanul, hát '90-ben kitalálták a pogromot Vásárhelyt. Harmincezer fiatal menekült el e helyről. 15-20 ezer leendő család, s rengeteg gyermek , kik nem itt születtek meg, hiányzik innét, hiányzik de nagyon!
 Mi "itthoniak" mit adunk töltésként nekik? Folyamatosan korcs, nemzetietlen kormányokat, a padlást megtelítő ígéreteikkel. Beletörődöm módon elszenvedett  ország és vagyon lopást. az anyaország lecsúszását a béka feneke alá! Pedig nem így indultunk 20 éve! Lehet-e büszke ránk az elszakított magyar? Kap-e erős támogatást ha atrocitás éri? Ha autonómiát akar?
 Ha szeretnénk még hogy unokáink még nemzettestvért találjanak ott túl, akkor valami nagy változás kell hogy jöjjön itthon, mondhatnám valami nagy durranás...

demokrata

 Furcsa érzésem van a demokráciáról. Tudjuk vannak kik nevükben viselik e címet: a fiatal demokraták, a demokratikus koalíció, vannak kik erőteljesen bizonygatják magukról: az mszp, lmp, s ők lepik el a média mocsarait: mi nekik megfelelő az jelenjen meg, az demokratikus, s mi nekik hátrányos az írásra nem alkalmas. De ha már hírként elindult mégis, terjesztője csak fasiszta, rasszista, antiszemita lehet.
 De gondolkodjunk. Demokraták vagyunk, mint a görögök egykor, hol az arisztokraták eldöntötték hogy éljenek városuk lakói, a lakosok élték a döntés következményeit. Ott csak a gazdag, a befolyásos dönthetett, s ez érvényes volt mindenkire.
 Most ez van-e? Mintha a mi demokráciánk nekünk jogot arra adna hogy megszavazhatjuk a következő négy évre a bennünket egyáltalán nem képviselő, eu-hű, kitudja milyen hű, gazdaságot, magyarságot látszatra képviselő társaságot. Igen! Ez valakinek demokratikus teljesen! Valakinek önfeladás maradéktalanul...

Cigányútra ment közbiztonság

 Mintha éles kardhegyek sora előtt haladnánk,  csak pislantani merünk erre vagy arra, kérdezni, vagy lépni tán? –azt nem lehet… a hazugság, a kimondhatatlan fala ez, melyről letérni nem engednek.  Mert  van a mondás: amiről nem beszélünk az nincs!

 Hírhedt környék hol munkahelyem rejlik. Zömében öreg lakókkal, kik még gyerekkorukban mint falun, élték életük, tartva marhát, s gazdálkodva földjeiken.

De hírhedt a környék csak most lett! Miután a „védett faj” néhány egyede erre kapott lakhatást a korábbi illegális berendezkedésük felszámolása után. Mert nekik lakhatás jár! Nem úgy mint a „Türelem Népének” !  Hát itt rendezkedtek be, úgy mint rég, s borult a megszokott élet. S a kiscégek sora, köztük hol én is dolgozom, , csak vár teremtésére a rendnek, vár, csak vár… Mert rendet szeretnének! Mert „védett faj” néhány egyedét hajtja vére, na nem a munka felé, csak a munkahely környékére. S jelzi vonulásuk több feltört kocsi, kirámolt kamion, rézkábel s egyebek hiányzása raktárakból. Van jelentés, és feljelentés, van igény a rendre, de csönd van nagy, és még nagyobb csendre intenek:  mert amiről nem beszélünk, az nincs!


kapcsolódó cikk itt

Lépcsőházi anomália

Sikerült lepusztítanunk a lépcsőházunk. A valaha virágos kertnek beillő ablakok, a fordulókban nyújtózkodó fenyők, pálmák, anyósnyelvek a múlté. A falakról eltűntek a fényképek, s végül támadást intéztünk  a lábtörlők ellen. Csupasz beton, vaskorlát és üveg. Valami abszolút igénytelenséget mutat a látvány, de nem az. Parancsszóra végrehajtott silányítás.
 Persze értem én, hogy az utóbbi idők panelházi tűzesetei miatt súlyosabb szabályozásra van szükség. Értem én, csak azt nem hogy a híradások sohasem lépcsőházi tűzről értesítettek. Ezen alapon a lakásokban csak fémbútorok és fémtárgyak  lehetnének, mert tűz inkább bent keletkezik...  S azt is értem hogy nincs pénz a valaha olcsón és trehányul kivitelezett házak korszerűsítésére. Pedig az alumínium villanyvezeték inkább tűzveszélyes mint az anyósnyelv. És a lényeg, a munkahelyeket ígérő, ellenben pénzbehajtó kormányunktól a büntetés, mit jócskán fizethetünk akár egy lépcsőházban felejtett muskátliért is!

A "Nemzeti Összetartozás napja"

 Ez olyan mint mikor a családban a gyerekek kirepülnek otthonról, külön családként élve életük. De a szülők összetartó erő, mely vonzza vissza őket mindig, ezer emlék, a szokás, és a szeretet révén. S a testvérek összefognak ha gond van, s együtt őrülnek mikor erre van ok.
 Mondom olyan ez, de azért mégsem, mert ezt a családot, a Magyar Nemzetet, durván és szándékosan szakították szét! Részei sok országban külön-külön élik napjaik, idegen parancsnak engedelmeskedve, saját földjükön megtűrtként!
 Itthon pedig? A Nemzeti Összetartozás napja van! Sokan ünnepelni készülnek, van hol vurstli is felállítattatik... Örüljünk? Csonkításunk bénává tett bennünket. Trianon megtörténte óriási küzdelmet, összefogást sajtolt ki a harmincas években a Nemzettől. Az ipar, az oktatás, a hadsereg hatalmasat fejlődött egy cél, a revízió érdekében. A szovjet hatalom erőszakosan törte szét az összetartozás gondolatát. S azóta is mély delíriumban alszik az ország.
 1920 harangzúgását nem éleszti fel a mai kor, a templom tornyok némák maradnak, más nép fájdalmát ismétlik szüntelen az elöljárók unalomig. Pedig nekem Trianon fáj! Ezért vagyok magyar! A Nemzeti Összetartozás napja mind a 365! Ma gyász ülünk az eltemetett Szent Korona Országának sírjánál, de holnap ismét arra kelünk hogy dolgunk van: a mélyből feltámasztani azt!

Jövőt tervezni

 Valahogy nincs súlya annak az eskünek mit miniszterek és államtitkárok tesznek, az országért és a népért...
Kemény 2/3-al a szabadságharc még jól indulónak is tűnt, de ma már csak légvár. Nagy szavak, a tettek azonban csalódás.
 Én úgy gondolom valóban sok új munkahely kell, hogy legyen miből feljebb lépjen az ország. És ez természetesen ami adottság : földjeinkből lehet, hiszen tudja mindenki hogy 30 millió embert képes etetni ez a föld kincs! A föld és a ráépülő feldolgozó ipar. De sajnos látjuk hogy a Tibi is meg a Győri is emigrált, csak nevében magyar.
 Vajon ösztönzi-e a családokat gyermekvállalásra a fizetőssé váló bölcsőde?  Hogy lehet jövőt tervezni ha már indok nélkül rúghat ki a munkáltató, ha megszűnik a műszakpótlék, ha csökken a túlóradíj?
 Közben olvasom hogy vezető ázsiai országok fölrúgták egymás közötti kereskedelemben a dollár elszámolást, saját valutáikkal fizetnek, így nem manipulálhat dollárpapa az önös érdekből, fedezetlen nyomtatott pénzével. Ahogy nyitják kereskedelmük egymás felé a keleti országok, úgy kell nekünk is gondolkodnunk a velük való együttműködésről, hiszen van mit adnunk, és van mit kapnunk, egyenlő felekként, és nem letarolt, kizsákmányolt országként.
 Lehet hallani hogy egy nagy áruházlánc pénzügyeivel valami gond volt, ami nem tetszett a külföldi vezetőknek. Ide küldtek hát egy saját embert. Az illető nézelődött, szaglászott, végiglátogatta az üzleteket. Majd összehívta az összes igazgatót, területi vezetőt, és így szólt: Uraim!  A dolgozóik alig keresnek a minimálbér fölött. Maguk ennek ellenére szemtelenül gazdagok! Kivannak rúgva!
 Azonkívül hogy sajnos látjuk, a közvetlen kizsákmányolóink  itthoni emberek, nekem más gondolatom is van az esetről. Egy ilyen személyt kellene bevinni a parlamentbe... kormányzónak.

Június 4.

 A hegyek tövéből nézek fel a csúcsra. Ezred évek gyötrelme, harca barázdálta lejtőkön fut pillantásom föl a tetőre. S a szikla, magányos felkiáltójel, keserűen dörren rám: Még sosem voltatok ily kevesen magyarok. Idegen és hidegen kemény tengerek mossák szigeteiteket, mely folyvást omlik. Szavaitok alig hallható a más torkúak tömegéből.  Ti adtatok itt nevet mindennek, rólatok mesélnek a hegyek, a folyók, a mezők, régen rólatok hozott hírt a szél...

 Lépek tovább bizonytalan. amott a Nyeregben már gyűl a nép. Sokan vásárfiát keresnek a sátrak sokasága közt, sokan ámulva nézik az ezernyi helységnevet a táblákon. Él még a Felvidék, a Délvidék, az Őrvidék! Egy napra egyek vagyunk ismét, de holnap már irigyek leszünk és magunkba fordulók... Hányan vagyunk kik Istenért és Máriáért jöttünk? Hogy mindenki vallásos? Igaz, de csak kevesen hiszünk...
 Még néhány nap, s a második Mohács gyászos évfordulója jő el. Trianon keményen megtervezett és kivitelezett gyalázatos, magyart szétszóró évfordulója. Ma Külső-Magyarország tájain annyi magyar sincs mint 92 éve! De ki kell tartani! eljön a  nap, mikor nekünk lesz időnk bizonyítani, hogy lesz újra magyar Vásárhely, Nagyvárad, Kassa, Munkács... Még hidegen fújnak a szelek. Az állandóan fejünkre koppintó, és mindenünkből kiforgató európai unió kötözködően keres fogást minden szavunkban, cselekedetünkben. Mégis azt elnézi, hogy magyar elnök nem mehet át egy szintén eu-s országba, hogy magyarokat vernek naponta a csatlakozni akaró Szerbiában, hogy magyarul nem olvashatják helyneveiket a Felvidéken, hogy egy székely írót nem lehet méltón eltemetni Udvarhelyen!

 És itthon? Kezdésként csak azt kérném: nagyjaink, szívünknek kedves hőseink emlékműveit meggyalázók szintén kapják azt büntetésül, mint az unalomig ismételt, családom által benne részt nem vett, más népek tragédiáinak emlékeit gyalázó elkövetők!
 Sok Mohácson túl üzenem a hegynek: minden nappal egyel többen vagyunk! S  hamarosan tetteinkkel szelet kavarunk! Tetteinknek hírét rohanva viszik hozzád a szelek, hozzád, hol állsz még árván, végeink őrzői: Keleti-Kárpátok!

haj Rákóczi...

Fizetés csökkenést él meg az ország. Bár nem voltunk közelében sem a jól védett helyeken fejlődő nyugatiak bérének, ám az ő fennenhordásuk a mi megszorításunkból is tartatik.
És megszorítás van bőven! Már csak a járda, levegő és fényadó hiányzik a sorból, vagy a teljes kifizetetlenség, hogy csak darabra kenyeret kapjunk a másnapi tengődésre.

Húzd az igát még kevesebbért kuruc! Nyakasságod, kopogása szemednek csökkenti-e? Verítéked hasznát viszi itthon a labanc, s határon túlra a császári eu...
Állunk-e még talpra? S született-e már meg az új dicső fejedelmünk?

az öszödi vakmerő

 "Kiforgatom a vagyonból ki azt állítja hogy csaltam!"- közölte bukott miniszterelnökünk május elsején, a mintegy száz fős őt éljenző nyugdíjas csoport előtt. Jól érzékeli ez a mondat a gondolatvilágát: ő a demokrata, a mindenek felett álló vezér. És igazából jövő módban kijelentett mondata nem újdonság, hiszen ezt már megtette, egy ország dörgölte orra alá hazugságait, és egy ország lett kiforgatva vagyonából. Miközben ő, szemmel láthatóan tehetségtelen ember, az alattomos pénzügyi körök helyi helytartójaként milliárdossá ordasult.  Mikor az állami vagyont darabolták, mindkét nagy pártiak sokasága között ő is vitézül serénykedett, és sikamlott semmivé sok nagy hírű vállalat, s lett kilátástalan jövőjű egy nemzedék!
 Én nem kívánhatok neki mást, csak amit ő tett velünk: Adjon az Isten neki ebben az életben kilátástalanságot, fizethetetlen számlák sokaságát, és dédelgetett barátai által többszöri besurranást otthonába...

Nem elég néhány apró változás

 Volt egy öreg kollégám, Isten nyugtassa, sajnos már nincs közöttünk... vidám, történetekkel teli ember volt. Gyerekként élte meg hogy a nekünk csak jót akaró rendszer és párt elvette családjától vállalkozásukat, majd főiskolásként Budapesten az 56-os magyar ébredést. Nyilvánvaló hogy szíve tele lehetett volna boldogsággal és elégedettséggel az új rendszer nemzetépítő, a helyes útra terelgető ténykedésével, ha ilyen lett volna...
 De miért is jutott eszembe ő? Mesélte, hogy 56-ban városunkba érkezvén látta hogy itt is munkástanácsok alakultak, és kifejezték elégedetlenségüket a fennálló rendszer ellen. Összegyűltek a munkások, s kitalálták hogy a helyi felelős párttitkárt le kell mondatni. Szép nagy demonstrációt tartottak a pát székház előtt, skandálták, hogy az illető párt titkár mondjon le. Néhány óra elteltével az erkélyen megjelent az illető, a tömeg elnémult, a pártvezér kikiáltotta: "lemondtam, na most akkor mi van?" - s mi lett? Az emberek egymásra néztek, a lelkesedés lefogyott, és hazamentek.
 Mostani történések juttatták eszembe e történetet, a tanulság, hogy ha most nem is támad minket idegen had, ha jobbat akarunk mint ami van, nem elég néhány apró változás, alapjaitól kell újat építeni, rendszert kell változtatni...

A rezidensek győzelme

 Végül rezidenseink nyertek. Nem háborút, igaz, csak csatát, és nem hosszú távút, csak pillanatnyit. Mert ugye ha ütjük az asztalt, a vita partner enged, ha akar, s most akart. De az asztal ütés most önző  és rövid távú célt szolgál. Miért is?  Mert orvosaink fizetése abból a központi pénzből fejődik le, mit a többség befizet. s mint tudjuk a társadalom nagy többsége minimál bér környékén tengődik, és még nem üti az asztalt...
 A cégek és nagy szolgáltatók, valamint a kereskedőláncok mind külföldi kézben vannak, s nyereségüket nem itthon forgatják. De hírhedt nagyvállalkozóink is félhivatalos fizetési módszereikről ismertek. Beszélgessünk csak el szomszédainkkal, ismerőseinkkel erről! Tehát valakik most kaptak, valahonnét elvettek. A dolognak vannak nyertesei és vesztesei.
 A magyar gazdasági talpra-állításról,  agrárium helyzetbe hozásáról, feldolgozóipar újraindításáról nem beszélünk?
 Kedves diplomás, kitanult barátaim! Tudom és vallom igazatok, de legyetek szívesek ezért a társadalomért is egy kicsit ütni az asztalt!

Nem leszünk gyarmat?

 És végül Kövér úr is elismerte: ömlik a pénz a határainkon kifelé! Igen. Két hosszú évtized megtervezett gazemberségei után beismerhetjük, semmink sincs! Nem termelünk magunknak, nem szolgáltatunk magunknak. Még egy telefon vagy egy műsorszóró társaságot sem tudunk csinálni, hogy az igazán fontos villany, távfűtő, vagy vízszolgáltató cégek külföldi tulajdonba juttatásáról már ne is beszéljek.
 A pénz ömlik kifelé, mi mégis ennek töredékéért alázkodunk Brüsszelben, ahelyett hogy itthon lennénk keményebbek, határozottabbak,    öntudatosabbak. Nekünk azért dobtak alamizsnát hogy kivágjuk szőlőinket, levágjuk marháinkat, leromboljuk cukorgyárainkat. A népnek átvágták köldökzsinórját, megszűnt hazájához tartozónak lenni.
 Nem leszünk gyarmat! Hirdeti kormányunk és kormányfőnk.
Szó nélkül letolják a megszorításokat az önkormányzatoknak, és lesz most ingatlanadó, és lesz helyi buszközlekedés ésszerűsítésének nevezett járatmegszűnés. Igaz is, minek busz, ha nincs hova dolgozni menni. Én sem gondolom hogy gyarmat leszünk, mert már azok vagyunk!
 Az ország lassú nemzettelenítését egykedvűen fogadók dopemant  szeretnék köztársasági elnöknek. Hurrá! Csak ha majd mind lopni megyünk, azt tessék megmondani kihez lehet még?

 Arra kíváncsi vagyok, hogy mikor hamarosan a földjeink elajándékozásáról kell dönteni, lesznek-e tökös legények a parlamentben, és kimondják amit ígértek:  Földet soha külföldinek! Vagy hunyászkodva védekeznek, ilyen az EU! Értsétek meg, kell nekik!
 Ideje lenne összezárnunk magyarok! Menteni mi még menthető, és lépésről lépésre visszaszerezni mit eladtak áruló kormányaink. Nem csak azért mert ez a mi hazánk, de főleg azért, mert unokáinknak is ez kell legyen!

Mi lesz veled Felvidék?

Szombaton választásokat tartottak „Szlovákiában”. A magyarok az MKP és a Híd-Most között választhattak. Sajnos a többi határon túli területhez hasonlóan, pár évvel ezelőtt itt is megtört az egységes érdekképviselet, így a választók szavazatai e két csoportosulás között oszlottak meg. Sajnos, mint kiderült, a választásokat fölényesen nyerő Smer is kapott magyar voksokat, annak ellenére, hogy magyarellenességéről már korábban is megbizonyosodhattunk. 

Az utóbbi órákban közzétett írásokban, többen is felellőségre vonták a felvidéki magyarokat a kialakult végeredmény miatt. Mint tudjuk, a két párt közül a Híd-Most bejutott, az MKP 5% alatti eredményével nem jutott be a törvényhozásba. 

Ha már ilyen szerencsétlenül alakult a helyzet, hogy két felé szakadt a felvidéki magyarság politikai képviselete, az lett volna a szerencsés, ha mindkettő megkapja a bejutáshoz szükséges szavazatszámot, hogy ne menjen kárba egyetlen magyar szavazat sem. Sajnos nem ez történt. 

Felvetődik pár kérdés. Feladták nemzetüket a felvidéki magyarjaink? Mi vezethetett ehhez az eredményhez, kinek jó ez?

Mint tudjuk, az északi tömbszlovák régiókban jelentősen többen mentek el szavazni, mint délen, ahol a magyarok élnek. Miért nem vettek részt elegen?

Felsorolok pár gondolatot:

-talán elegük lett van a megosztottságból, az állandó acsarkodásból

-nem érzik azt, hogy a két csoport valamelyike az ő érdekeiket képviselné

-zavarta őket, hogy nem először budapesti kormánykörök akarták ráerőltetni egyik vagy másik résztvevőt, megsértve ezzel azt az elvet, miszerint tiszteletben tartják az ottaniak választását, nem téve különbséget magyar és magyar között

-egyik párt sem tudott olyan programot felmutatni, ami megfogta volna a közösséget

Az biztos, a jövőre nézve, mindent át kell gondolni. Nem hiszem, hogy a Hídnak közömbös lehet, hogy elvesztett több mint százezer potenciális szavazót, ahogyan az MKP is, nem beszélve a távolmaradókról. Jó lenne, ha végre a bejutott párt figyelembe venné a vesztes programját, annak követeléseit, hiszen csak minden második magyar szavazatot sikerült megszereznie. Ha már érdekképviseletet hirdetnek, akkor azokat is képviseljék, akik ebben a körben az MKP-t támogatták.

Aztán felvetődött, hogy aki nem az MKP-ra szavazott az feladta magyarságát, esetleg áruló. Nagy szavak ezek. Ezek szerint a szombati szavazáson résztvevő magyarok fele ilyen lenne? Nem hiszem. És ki dönti el és honnan teszi ezt? Budapestről, Erdélyből vagy máshonnan?

Higgyük el, a felvidéki magyarok önszántukból szavaztak úgy ahogy, felnőtt emberek, nagy valószínűséggel tudták, hogy miért ikszelték be egyik vagy másik pártot. Tiszteljük meg őket azzal, hogy figyelembe vesszük, tiszteletben tartjuk döntésüket, hiszen ők azok, akik helyben laknak és tudják, hogy számukra mi a jobb.

Ami ehhez tartozik még: a mindenkori magyar kormány tagjai legyenek szívesek nem beleszólni a helyi viszonyokba, ne kampányoljanak egyik vagy másik oldalon, ne próbáljanak kialakítani számukra szervilis alakulatokat, hiszen ezzel csak ártanak a helyben élő magyar közösségnek. Ha olyan döntés születne, hogy valamilyen szinten segíteni szeretnék a kampányt, akkor kötelességük minden egyes magyar alakulatot egyenlően támogatni, hiszen minden határon túli magyar testvérünk egyenlő kell, hogy legyen számunkra, még ha politikai meggyőződésük nem is azonos.

Tegnap a választásokkal egy időben, népszavazás volt két településen, amelyek a ráaggatott szlovák nevektől próbáltak megszabadulni, egyik Gúta (Kolárovo), a másik Pered (Tešedíkovo). Gútán sajnos a részvétel 50% alatti maradt, így nincs esély arra, hogy a város visszakapja eredeti nevét, nem úgy, mint Pered esetében, ahol érvényes volt a népszavazás. Gúta esetében elgondolkodtató, hogy egy 80%-ban magyar településen egy ilyen ügy nem tudta megmozgatni a helyi közösséget. Azért mert ez nem sikerült, úgy gondolom, senkit nem jogosít fel olyan kijelentésekre, mint: „…Gúta elvált a magyar nemzettől. Önmagát tagadta ki a magyar valóságból. Megtagadta magyarságát, hogy végleg kipusztuljon ősi földjéről. Gúta nem kér belőlünk, magyarokból és ez a szégyenfolt ma már lemoshatatlan a kolárovoiakról!”.

Nem tartom helyesnek az ilyen kinyilatkozásokat, hiszen ezzel azokat is meg lehet sérteni, akik megmozgattak mindent az ügy érdekében. Ott mindenkinek egy emberként meg kellett volna tennie mindent az ügy érdekében, nemcsak az MKP-nak, hanem minden magyar politikai és civil szervezetnek. Ez az eredmény minden gútainak, minden felvidékinek a kudarca, úgy gondolom, hogy a fenti mondatok csak még nagyobbat rúgnak a helyi magyar közösségbe.

Nekünk az a dolgunk, hogy támogassuk őket, főleg annak tudatában, hogy előreláthatóan nagyon nehéz évek elé néz a felvidéki magyarság. 

Legyük mellettünk és segítsük mindennapjaikat, akár azzal is, hogy ha tehetjük, látogassunk ki az általuk lakott tájakra, próbáljunk baráti kapcsolatokat kialakítani, annak érdekében is, hogy erősítsük bennük a magyar nemzethez való tartózás érzését. 

Én ezt az utat választom, bízom benne, hogy ezzel nem leszek egyedül.

Végül idézek egy másik nyilatkozatból: „…figyelmeztetést jelentenek az eredmények a magyar kormány számára is. Hogyan is várjuk el az elcsatolt területeinken élő nemzettársainktól, hogy bátran és büszkén vállalják magyarságukat, ha eközben nem érzik a hátuk mögött az anyaország védelmét és határozott kiállását, nem érezhetik azt, hogy Magyarország érdemben fellép az őket ért jogsértések ellen? Hogyan bízhatunk a megmaradásban akkor, amikor nem kapnak segítséget és támogatást a szlovák állampolgárságuktól megfosztott felvidéki magyarok?”

Elgondolkoztató gondolatok.

Továbbra is hajrá Felvidék, hajrá Gúta!

Utószó helyett:

Kedves Magyar Kormány, kedves kormánypárti Politikusok! 

Álljatok a sarkatokra, kezdjétek el végre a beígért nemzetpolitikai fordulatot! Jó lenne, ha Szerbia csatlakozását nem néznétek tétlenül, jó lenne, ha nem hivatkoznátok a Fico-nak küldött gratuláció szövegében, idézem „az elmúlt években tapasztalt biztató együttműködés”-re.

Eljött az idő, hogy a délvidéki választásokon ne foglaljatok állást a VMSZ-Magyar Fordulat párharcban, a miniszterelnök semmiképpen ne vegyen részt az ottani kampányban.

Jó lenne, ha az elmúlt években már megbukott erdélyi politikát (az elmúlt választásokon nyíltan támogattátok az MPSZ-t az RMDSZ ellenében) nem hagynátok aktualizálni azzal, hogy most éppen az EMNP a helyi kedvenc, akit minden erőtökkel támogattok.

Hagyjátok dönteni a helyi magyar közösséget, ne befolyásoljátok a helyi viszonyokat! 

Azon dolgozzatok, hogy minden határon túli nemzetrész esetén minél előbb helyreálljon az egységes politikai képviselet, hiszen az lehet az egyedüli hatékony politikai fegyver.

Tiszta, átlátható nemzetpolitikát!

március 15

 Mintha látnám vágtató huszárok seregét mint üti vágja az ellent, mintha hallanám a kérést: menni kell! Védeni a hazát. S mennyi szív dobban, mi kérés, számukra parancs! Kétség nélkül, ha kell, a végeken ott halni meg!

 Köd gomolyog a Keleti- Kárpátok hágóiban, némítva ezernyi jajszót, s takarva múltnak szennyét, egy védtelen nemzetet lerohanó muszka had emlékét. A koncnak dobott nemzet ma emlékezni gyűl össze. Gondolva kegyetlen elnyomóira, de éltetni számtalan hősét e dicsőséges időnek.

 Emlékezni, de erőt meríteni is kell! Hisz a 12 pont kérése közel sincs teljesítve. Az elhallgatás és elhallgattatás a demokrácia álarca mögül még igény. Szolgáknak szánnak bennünk hazánkban, a lehetőségeitől is megfosztott szolgáknak...
 Mintha hallanám a jajveszékelő nép sírását, ahogy dúlja császári had. Viszi a terményt, és írja a kegyetlen törvényt, hogy erővel úr maradjon e kivérzett népen.
 És most is hallom a jajveszékelő nép sírását, ahogy dúlja "császári" bank! Most is visz mindent, és írja a kegyetlen törvényt, hogy erővel úr maradjon e kivérzett népen!

Hajrá Felvidék!

Március 3-án részt vettem a Magyar Koalíció Pártjának Gútán rendezett kampánygyűlésén. A rendezvény a magyar Himnusz eléneklésével indult, mely többünk szeméből könnyeket csalt elő. E pillanatok különleges feltöltődést adtak a tízezres városban zsúfolásig megtelt Művelődési Házban résztvevő vendégeknek. 

Ezt követően bemutatták az MKP jelöltjeit. A párt az utóbbi időkben nagy átalakuláson ment át, csapata megújult. A színpadra lettek szólítva a képviselőjelöltek, soraikban feltűnően sok volt a fiatal. Igazi magyar koalícióról beszélhetünk, hiszen az MKP meghatározó személyiségei mellett a listán helyet kaptak többek között a Via Nova ICS fiataljai illetve meghatározó felvidéki magyar civilek is. Megható beszédet tartott Horváth Árpád Gúta polgármestere és Koczkás Beáta a település alpolgármestere. 

Az alpolgármester asszony a régiót érintő gazdasági kérdések mellett szót ejtett az egy időben zajló népszavazásról is, mely végre rendezné a település nevének kérdését is. Ma a település hivatalos neve Kolárovo, melyet az ötvenes években aggattak rá, így átváltoztatva a magyar Gúta elnevezést. Ha a kezdeményezés megkapja a szükséges voksokat, kormányszinten kell rendezni a kérdést. 

Az igényes szórakozásról Wolf Kati, Fábry Sándor és a Ghymes együttes gondoskodott, műsorukat vastapssal viszonozta a közönség.

A képviselők név szerinti bemutatását követően Berényi József az MKP elnöke tartott egy rövid, de igen tartalmas beszédet, mely érintette a régió leszakadásának problémáját, a munkanélküliség elviselhetetlen mértékét, ugyanakkor szót ejtett a felvidéki magyarság problémáiról is. Világosan kijelentette, hogy a nyugat európai modellekhez hasonlóan (finnországi svédek, dél-tiroli osztrákok) a felvidéki magyarságnak joga van az önkormányzatiságra, autonómiára, mely felvetést a közönség nagy lelkesedéssel fogadta.
Kedves felvidékiek! Nem Csonkaországból kell eldönteni, hogy ki képviseljen Benneteket, engem viszont meggyőzött a kiállított MKP csapat, ha tehetném, rájuk szavaznék. Biztosan találtok a listán olyan személyeket, akiket ismertek, akikkel szimpatizáltok, preferencia szavazataitokkal beleszólhattok a kialakított sorrendbe.

Bízunk benne, hogy mindannyian átérzitek a választás jelentőségét és a lehető legtöbben elmentek szavazni, viszitek magatokkal azokat az ismerősöket, rokonokat, akik egyébként kihagynák a március 10-i választásokat. Járuljatok minél többen az urnák elé, hiszen távolmaradásotokkal akaratlanul is a szlovák pártokat támogatjátok.

Hajrá Gúta, hajrá Felvidék!

A kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja

         Azokra a megtört idős emberekre gondolok, akik valóban elszenvedték a bolsevik hatalom kegyetlenségeit, munkatáborokban, börtönökben. És azokra a megtört, ma már idős emberekre gondolok, kiknek szüleit, testvéreit, férjét, feleségét, vagy éppen gyermekét érte utol a kommunista diktatúra a saját ideológiáján kívül semmit sem engedélyező véres karma. Azokra gondolok kiknek életét fiatalon törte ketté a terror, és összeszorított fogakkal élték napjaikat várva hogy eljön az igazság napja, hogy fellélegezhet a börtönbe zárt lélek, hogy felsóhajtanak a lenyomva tartott gondolatok. Hogy megbűnhődnek e nemzet tönkre tevői, a keleti nagy vörös birodalom kiszolgálói,  a nemzet és  ősi büszke múltunk tagadói a kommunista vezetők.

         Azokra a megtört idős emberekre gondolok, kik már húsz esztendeje várják ezt, és lelkük nem nyugodhat, mert hóhéraik, eltipróik közöttünk járnak, közöttünk járnak…

         A 60-as évekkel kezdődő enyhe diktatúra, a gulyás kommunizmus több kárt okozott mint a fizikai fájdalmakkal kísért előzménye, mert lélekben törte meg a nemzetet, ki elfordult Istenétől, elfordult közösségétől, magányos lett minden tagja. De utat kell taposni a közönyben! Emlékezz, de ténykedj is hogy szebb jövőt építhessünk!

         „Ti nem azt látjátok, amit valóban láttok, hanem azt amit mi mondunk” –gondolattal itt ténykednek a kommunista bűnök elkövetői, és örökösei. És sok pénzzel, nagy médiával láttatják magukat jónak, szépnek. És elérték, micsoda gyalázat, hogy az elmúlt húsz évben háromszor szavazta e nép hatalomba őket!

         Háromszor szavazta és emelte hatalomba őket. Ezért lehet az, hogy megszűnt magyarnak lenni a gazdaság szinte minden ága! Internacionalista lelkük örömmel summázza hogy gyarmattá alacsonyították ezt az országot. Ezek a kommunista diktatúra vezénylőinek mai örököseinek bűnei! Kiknek hazanemszerető brüsszeli küldöttei hazájuk ellen szavaznak!

Helyi pénz, első lépés a gazdasági válság ellen

Mintha egy alvó világban nyílna ki néhány szem.
Alvó a világ? Igen... Fásult az agy, zombiként teszi az ember a napi programot. Az Erő, mely sugall és ellenőriz, és odahat, ha valami nem tetszik neki, mindenhol ott van, teszi a dolgát ellenünk. Az Erő a pénz, a pénz mögött álló hatalom! Fenntartható fejlődést, jólétet, hosszú, békés nyugdíjkort ígérve altatta el az embereket.
Kivette a kapát a falusi emberek kezéből, eltüntette a régi kedvenc kisboltot és a piacot a városokból.  Cserébe  van meki, van tévé bugyuta sorozatokkal, van hipermarket idegen árukkal.
Háború utáni képet mutat az ország. Csak nem tényleges romokkal, hanem mind lelki, mind gazdasági lepusztulással.
A vizünk idegen cégek birtokolják, az áramot idegen vállalat szolgáltatja, telefonon idegen társaság percdíjait beszéled le, idegenek üzleteiben idegenek áruját teszed a kosaradba. De valahogy szeretnénk megélni!
És álomból nyílik néhány szem. És ébredve jönnek, beszélnek, egyelőre kevés érdeklődőnek. De mint földbe juttatott mag, kel ki a gondolat, és terjed szét lassan...
Sopron után most a Balatoniak mutatják a lehetséges utat a romokból építkezni hogy kell. A Soproni Frank, a Balatoni Korona mely lehetőséget teremt egy újhoz, egy máshoz, egymáshoz... Egy megfelelő menedzsment, melyben ott van a bizalmunk, közösséget teremt. Mert ennek  az egyénekké bomlott nemzetnek egyetlen útja lehet: közösséget teremteni, mert a közösség egy többlet!
Reméljük egyre több helyen ébrednek a régiók, és állnak talpra! És születnek kis közösségek. Aztán majd egybeforrhat ez a csonka ország újra nemzetté! Aztán újra saját vizünket isszuk, saját energiánk használjuk, saját boltjainkban saját áruinkat vesszük.
És a nemzet erős tenyerét kitartva álljt parancsol az idegen erőnek, mely ide juttatta! És a nemzet... De ne szaladjunk előre!
Kik már felébredtünk, oktassunk, beszéljünk, és mutassuk a már létező példákat, mert van! Az első lépés a gazdasági válság ellen a helyi pénz!

A témáról bővebben: http://vimeo.com/helyipenz
                                http://veddamagyart.info/egyeb/1049-hungaro-piac-helyi-penz-kozossegi-wir-svajc

Egy kis mitikus történelem

NIMRÓD
 Középkori krónikáink a magyarság első őseként a legendás Nimródot jelölik meg.
Nimród először Kézai Simon, Kún László udvari papja, 1282 körül írt Gesta
Hungarorumában lép fel a magyar történetírásban. Kézai elmondja, hogy a vízözön után
kétszázegy évvel az óriás Nimród egész nemzetségével hozzáfogott a bábeli torony
építéséhez. A nyelvzavar után Evilát földjére költözött, és ott felesége, Enéh két
ikerfiút szült neki, HUNORT és MAGYART. Ettől a két fiútól és a szolgálatukban álló
vitézektől származtak a hunok és a magyarok. Ezt a történetet több mint húsz
középkori magyar krónika megismétli, sőt még egy német krónikás is átvette.

Ki volt Nimród?

Neve már a Bibliában is szerepel, mint Noé legrosszabb fiának, Kámnak egyik
leszármazottja. A Biblia első könyve, a Genezis, ezt írja róla: "Nimród volt az első
uralkodó a földön. Hatalmas vadász volt az Úr előtt, innen a mondás, 'Akárcsak
Nimród, hatalmas vadász az Úr előtt'. Birodalmához tartozott Bábel, Erek és Akkád,
valamennyi Sinár földjén." A Genezist kb. Kr. e. 950-ben írták. Az idézett szöveg
arra utal, hogy Nimród már akkor is legendás hírű személy volt, ki már kissé
elmosódott a történelem homályában.

A modern történettudomány minden különösebb vizsgálat nélkül 'szép mesének'
nyilvánította a magyar Nimród-mondát, Kézait pedig azzal vádolta meg, hogy Nimródot
egyszerűen csak kölcsönvette az Ószövetségből, hogy a magyarságnak elfogadható
bibliai őst szerezzen.

A feltett kölcsönzésnek azonban sok akadálya van. Nimród ugyanis mint Kám
leszármazottja szerepel a Bibliában, viszont a keresztény egyházatyák, kiket Kézai
jól ismert, a magyarokat és a hunokat egyöntetűen Noé másik fiától, Jáfettől
származtatták. Ha tehát Kézai egyszerűen a Bibliából szedte volna Nimródot, az
egyház tanítása ellen járt volna el, Kám nemzetségében keresve őst nemzetének. Ezt
pedig mint katolikus pap, főként mint a király saját lelkésze, nem tehette meg.

A Biblia arról sem tud, hogy a bábeli tornyot Nimród építette volna. Viszont az
araboknak van egy ősrégi mondájuk, hogy a bábeli tornyot Nimród építette, mert meg
akarta látni Ábrahám Istenét. Hasonló mondák más népek közt is maradtak fenn
Mezopotámiában és a Közelkeleten. Ezekről azonban Kézai nem tudhatott. Honnan került
tehát ez a motívum krónikájába?

A modern bibliatudomány azt is megállapította, hogy a Genezisben Noé
leszármazottaiként szereplő személyek nem egyéneket képviselnek, hanem népeket és
országokat, s hogy az ószövetségi zsidók Kám nemzetségébe azokat a népeket sorozták,
melyek legveszedelmesebb ellenségeik voltak. Nimród a régi arab legendákban
következetesen mint Ábrahám ellensége szerepel. Minthogy Ábrahámot az arabok éppúgy
ősüknek tekintették, mint a zsidók, ez a szembeállítás arra utal, hogy Nimród népe a
szemita népeknek igen veszedelmes ellensége lehetett és felettük uralkodott is.

Nimródnak ez az ellenszenves beállítása a későbbi zsidó irodalomban is megmaradt és
a korai keresztény egyházatyák is átvették. Így pl. a 'Naftali testamentuma' című
apokrif zsidó irat az istentelen Nimródról beszél, aki a népeket Isten ellen
lázadásra vezette. Szent Izidor szerint Nimród tanította a perzsákat a tűz
imádatára, “a fekete Kus fia, fedezte fel a csillagászatnak és mágiának gonosz
tanait."

A fentiekből kitűnik, hogy Nimród a Kézai korában közkézen forgó egyházi irodalomban
egyáltalán nem szerepelt rokonszenves személyként, akit egy tisztességes katolikus
pap nemzete számára kívánatos ősnek tekintett volna. Kézai tehát nemcsak a Biblia
korában divatos értelmezésével, de egész keresztény műveltségével szállt szembe,
amikor a magyarságnak Nimródtól való származását nyíltan megvallotta.

Jellemző, hogy a Képes Krónika szerzője, aki Nagy Lajos korában írt, vitába száll a
Nimród-mondával, hangsúlyozva, hogy az ellentétben áll az egyházatyák tanításával,
de amikor egy későbbi fejezetben az Árpád-ház családfáját sorolja fel, Álmos vezért
maga is Nimród egyenes leszármazottjának tünteti fel. Az Árpád-háznak tehát kellett
lenni egy hivatalos családfájának, melynek elején Nimród szerepelt, s ez még
bizonyára a honfoglalás korából, a (nyugati) kereszténység felvételét megelőző
időkből származott.

Trianon sem végérvényes!

 Lassan közeledik Nemzetünk bénultságának kiváltója, Trianonnak évszázados évfordulója. A Nemzet egyesítés óhaja egyre erősebb, erősebb mint tíz, húsz, vagy harminc éve.
 Százötven éves török uralom, vagy a három évszázados osztrák elnyomás után sem adtuk adtuk át önként területünk a Szent Korona országából, önként nem, a fél világ hadereje is kevés lett volna, ha nincs belső ármány, a bolsevik liberális árulók romboló tevékenysége.
 Ma Brüsszelben román- szlovák küldöttek verik a magyar ellenes tam-tamot a magyar ébredés ellen. Ma Szerbiában terror alatt tartják a magyarokat, ma Szlovákiában jogaikat csorbítják, ma Székelyföldön román szélsőségesek vonulnak a magyarok ellen.
 A nyugat micsoda gyalázatos, minden érzelmet mellőző tette volt Trianon! Másként alakulás esetén ma bizonyára újra a 60 %-ot túlhaladó népesség lennénk a Kárpát- medencében mint Mátyás korában. És ismerve ősi emberséges gondolkodásunk, lenne dél- Erdélyben román, észak- Felvidéken szlovák autonóm tartomány .
Birtokolva ők is a Szent Korona ősiségét és emberségét. Mert úgy gondolom ebben vagyunk mások: nézd az állam alkotó nemzetiség elleni gyűlöletet román, szlovák, és szerb nacionalistákban, látod-e ezt a magyarban? Van-e indulat román, szerb, szlovák kisebbség ellen itthon? Nincs!
Nem is kell, mert ősiségünk okán tudjuk hogy a magyarság újra összekapaszkodik.
 Még idejében kell a liberális Unióból kiugorni, mielőtt összeomlik, hogy aztán egy megkezdődő talpra állás egyik állomásaként egy egységes magyar Kárpát- medence erős államaként tudjuk kivédeni az indoeurópai népesség ellenünk irányuló gyűlöletét. Az Unió lassan elsorvad, a liberális eszmék tomboló dühe még rabszolgaként láncol minket hozzájuk. Az ezeréves Európa egyetlen győztesek által kreált diktátuma sem maradt végérvényesen fenn! Trianon sem fog...

Gondolat, a kormány melletti demonstráció kapcsán

Jó ha az embernek van miben hinnie, van miben bíznia. Jó ha az emberek hisznek a nemzetben, az egységben, az ország feltámadásában. Jó látni hogyha kell, mikor belülről és kívülről is aljas eszméket hirdető, a pénz rabbijainak ordító dühe támadja országunk, akkor az értelmes nép utcára vonul demonstrálva kiállását nemzetünk egysége mellett. És ez a lényeg.
De ez csak a kezdet.
Végig kell verekedni az elmúlt húsz év ország ellenes privatizációijainak felülvizsgálatát, felelősöket kell találni, hogy többé ne legyen ki ezt megtegye,; és olyan törvényeket kell elfogadtatni, hogy a magyar stratégiai ágazatok, energia szektor, vízgazdálkodás,    az erdők, a termőföld, soha semmilyen körülmények között ne kerülhessen külföldi tulajdonba! Ezen szerződések hatályát vesztessék, és a kiárusítókat adjuk a külföldi bitorlóknak, kérjék számon rajtuk a pénzüket. Magyarország a Nemzeté! És hiszem azt hogy a következő választások után, Fidesszel vagy nélküle, de elkezdődik a Szent Korona Országának magára találása, Isten segítse a Jobbikot ebben!