Ez olyan mint mikor a családban a gyerekek kirepülnek otthonról, külön családként élve életük. De a szülők összetartó erő, mely vonzza vissza őket mindig, ezer emlék, a szokás, és a szeretet révén. S a testvérek összefognak ha gond van, s együtt őrülnek mikor erre van ok.
Mondom olyan ez, de azért mégsem, mert ezt a családot, a Magyar Nemzetet, durván és szándékosan szakították szét! Részei sok országban külön-külön élik napjaik, idegen parancsnak engedelmeskedve, saját földjükön megtűrtként!
Itthon pedig? A Nemzeti Összetartozás napja van! Sokan ünnepelni készülnek, van hol vurstli is felállítattatik... Örüljünk? Csonkításunk bénává tett bennünket. Trianon megtörténte óriási küzdelmet, összefogást sajtolt ki a harmincas években a Nemzettől. Az ipar, az oktatás, a hadsereg hatalmasat fejlődött egy cél, a revízió érdekében. A szovjet hatalom erőszakosan törte szét az összetartozás gondolatát. S azóta is mély delíriumban alszik az ország.
1920 harangzúgását nem éleszti fel a mai kor, a templom tornyok némák maradnak, más nép fájdalmát ismétlik szüntelen az elöljárók unalomig. Pedig nekem Trianon fáj! Ezért vagyok magyar! A Nemzeti Összetartozás napja mind a 365! Ma gyász ülünk az eltemetett Szent Korona Országának sírjánál, de holnap ismét arra kelünk hogy dolgunk van: a mélyből feltámasztani azt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Az Ön bejegyzését előzetesen moderáljuk, elkerülendő a szándékos provokációt és egyéb rosszhiszemű írások, tartalmak megjelenését. Megértését köszönjük.
Kérem a megjegyzést kezdje a nevének megadásával, ha szeretné.