Mintha éles
kardhegyek sora előtt haladnánk, csak
pislantani merünk erre vagy arra, kérdezni, vagy lépni tán? –azt nem lehet… a
hazugság, a kimondhatatlan fala ez, melyről letérni nem engednek. Mert van a mondás: amiről nem beszélünk az nincs!
Hírhedt környék hol
munkahelyem rejlik. Zömében öreg lakókkal, kik még gyerekkorukban mint falun,
élték életük, tartva marhát, s gazdálkodva földjeiken.
De hírhedt a környék csak most lett! Miután a „védett faj”
néhány egyede erre kapott lakhatást a korábbi illegális berendezkedésük
felszámolása után. Mert nekik lakhatás jár! Nem úgy mint a „Türelem Népének”
! Hát itt rendezkedtek be, úgy mint rég,
s borult a megszokott élet. S a kiscégek sora, köztük hol én is dolgozom, ,
csak vár teremtésére a rendnek, vár, csak vár… Mert rendet szeretnének! Mert „védett
faj” néhány egyedét hajtja vére, na nem a munka felé, csak a munkahely
környékére. S jelzi vonulásuk több feltört kocsi, kirámolt kamion, rézkábel s
egyebek hiányzása raktárakból. Van jelentés, és feljelentés, van igény a
rendre, de csönd van nagy, és még nagyobb csendre intenek: mert amiről nem beszélünk, az nincs!
kapcsolódó cikk itt
kapcsolódó cikk itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Az Ön bejegyzését előzetesen moderáljuk, elkerülendő a szándékos provokációt és egyéb rosszhiszemű írások, tartalmak megjelenését. Megértését köszönjük.
Kérem a megjegyzést kezdje a nevének megadásával, ha szeretné.