Hangulatos
ígéretekkel, erős propagandával megvezettetve, de amúgy szívügyének tekintve, a
nemzet a világháború után egy teljesen
lepusztított, lerombolt, lebombázott országot épített újjá. „dolgozóké a gyár,
a föld azé aki megműveli” hirdették a szónokok, amúgy a kétkezi embereknek
tetsző szlogenekkel.
A hatvanas évek végén
az „új gazdasági mechanizmus” kis híján a fél kapitalista lét felé repítette az
országot, hiszen pl. meghatározott létszámmal engedte volna a magán szektort.
Nos ezt a nagy bolsevik hatalmasságok hamar lefújták. Ezután penderítették
először hazánkat az imf karmai közé…
A nyolcvanas évek
végén, a köztulajdonnak számító tsz.-ek
és gyárak élén még mindig a megbízható elvtársak ültek. Aztán jött a
„rendszerváltás”! Nos, ezek a nagy népképviseleti igazgató elvtársak,
mindenféle külső és belső nyomás és fondorlat jóvoltából igazgató urak, majd
valahogy egyszer csak tulajdonosok lettek, a nép vagyonát elbirtokolva.
Ezt a fondorlatos,
undorító, átjátszás sorozatot végig irányították a ma baloldalinak hívott
szocialista, és liberális pártok: mszp, bajnaiék, bokrosék, gyurcsányék,
fodorék.
Ők féltik ma
hazánkban a demokráciát, ők nevezik magukat demokratikus erőknek! Fodor úr ki
is jelentette, minden párttal keresi a kapcsolatot, kivéve a Jobbikot, mert az
nem demokratikus!
Na, ja! Ha a
demokrácia az ország kirabolóinak szájíze szerinti kormányzás, akkor igaza
van! Én már régóta nem hiszek az ő
demokráciájában!
