Volt egy öreg kollégám, Isten nyugtassa, sajnos már nincs közöttünk... vidám, történetekkel teli ember volt. Gyerekként élte meg hogy a nekünk csak jót akaró rendszer és párt elvette családjától vállalkozásukat, majd főiskolásként Budapesten az 56-os magyar ébredést. Nyilvánvaló hogy szíve tele lehetett volna boldogsággal és elégedettséggel az új rendszer nemzetépítő, a helyes útra terelgető ténykedésével, ha ilyen lett volna...
De miért is jutott eszembe ő? Mesélte, hogy 56-ban városunkba érkezvén látta hogy itt is munkástanácsok alakultak, és kifejezték elégedetlenségüket a fennálló rendszer ellen. Összegyűltek a munkások, s kitalálták hogy a helyi felelős párttitkárt le kell mondatni. Szép nagy demonstrációt tartottak a pát székház előtt, skandálták, hogy az illető párt titkár mondjon le. Néhány óra elteltével az erkélyen megjelent az illető, a tömeg elnémult, a pártvezér kikiáltotta: "lemondtam, na most akkor mi van?" - s mi lett? Az emberek egymásra néztek, a lelkesedés lefogyott, és hazamentek.
Mostani történések juttatták eszembe e történetet, a tanulság, hogy ha most nem is támad minket idegen had, ha jobbat akarunk mint ami van, nem elég néhány apró változás, alapjaitól kell újat építeni, rendszert kell változtatni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Az Ön bejegyzését előzetesen moderáljuk, elkerülendő a szándékos provokációt és egyéb rosszhiszemű írások, tartalmak megjelenését. Megértését köszönjük.
Kérem a megjegyzést kezdje a nevének megadásával, ha szeretné.