'56 október. Milyen titokzatos és mégis megdöbbentően felemelő érzés tölt el e napok felidézésekor.
Nézek egy elsárgult újságot, Fehérvár forradalmi lapját '56 októberéből, s a fejléc mellett csak egy idézet: "Hazádnak rendületlenül / légy híve, óh magyar!"
Forradalmi ifjúság, kiket nem butított el amerikás, mindent és mindenkit összemosó, szürke egyen tömeget kreáló média. A harmincas évek öntudatos, a revízióig sikerre éhes nemzetének fiai, lányai forradalmi harcra termettek! Forradalmi harcra! Folytatni apáik útját. Megteremteni a SZABADSÁGOT! Azt a szabadságot, amit háttérmegegyezésekkel, kirakat szimpátiával kísérve vérbe folytattak világuralmi erők! Azok a világuralmi erők, akik ma sem hagyják hogy hazánkban felgyúljon a láng, hogy kezünkbe vehessük sorsunk irányítását, hogy visszavegyük elajándékozott gyáraink, földjeink, hogy tenni legyen érdemes azért mit úgy hívunk SZABADSÁG!
Október 23.-a valami kezdete volt. A fejekbe ordított e sor: "Hazádnak rendületlenül / légy híve, óh magyar!" S hívei akadtak Hazának, Nemzetnek... A halálig önzetlen hívei!
Mikor emlékezünk hőseinkre, köztük sok fehérvári mártír fiatalra, az emlékezés mögé pillantva gondoljunk arra miért is lettek ők hősök? Miért is harcoltak ők? A ma közömbös emberei közé jutva mondjuk el: A küzdelem még nem ért véget! Még nem győzedelmeskedett az Igazság! A Szabadság! Hat éve e célokért utcára vonulókat kardlapozták, s áztatta vér Pest utcáit! Ha majd húsz- harminc év múlva fiaink, unokáink szemébe nézünk, mai nagy közömbösségünk miként magyarázzuk? Megtesszük-e mit megkövetel a Haza?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Az Ön bejegyzését előzetesen moderáljuk, elkerülendő a szándékos provokációt és egyéb rosszhiszemű írások, tartalmak megjelenését. Megértését köszönjük.
Kérem a megjegyzést kezdje a nevének megadásával, ha szeretné.