A hegyek tövéből nézek fel a csúcsra. Ezred évek gyötrelme, harca barázdálta lejtőkön fut pillantásom föl a tetőre. S a szikla, magányos felkiáltójel, keserűen dörren rám: Még sosem voltatok ily kevesen magyarok. Idegen és hidegen kemény tengerek mossák szigeteiteket, mely folyvást omlik. Szavaitok alig hallható a más torkúak tömegéből. Ti adtatok itt nevet mindennek, rólatok mesélnek a hegyek, a folyók, a mezők, régen rólatok hozott hírt a szél...
Lépek tovább bizonytalan. amott a Nyeregben már gyűl a nép. Sokan vásárfiát keresnek a sátrak sokasága közt, sokan ámulva nézik az ezernyi helységnevet a táblákon. Él még a Felvidék, a Délvidék, az Őrvidék! Egy napra egyek vagyunk ismét, de holnap már irigyek leszünk és magunkba fordulók... Hányan vagyunk kik Istenért és Máriáért jöttünk? Hogy mindenki vallásos? Igaz, de csak kevesen hiszünk...
Még néhány nap, s a második Mohács gyászos évfordulója jő el. Trianon keményen megtervezett és kivitelezett gyalázatos, magyart szétszóró évfordulója. Ma Külső-Magyarország tájain annyi magyar sincs mint 92 éve! De ki kell tartani! eljön a nap, mikor nekünk lesz időnk bizonyítani, hogy lesz újra magyar Vásárhely, Nagyvárad, Kassa, Munkács... Még hidegen fújnak a szelek. Az állandóan fejünkre koppintó, és mindenünkből kiforgató európai unió kötözködően keres fogást minden szavunkban, cselekedetünkben. Mégis azt elnézi, hogy magyar elnök nem mehet át egy szintén eu-s országba, hogy magyarokat vernek naponta a csatlakozni akaró Szerbiában, hogy magyarul nem olvashatják helyneveiket a Felvidéken, hogy egy székely írót nem lehet méltón eltemetni Udvarhelyen!
És itthon? Kezdésként csak azt kérném: nagyjaink, szívünknek kedves hőseink emlékműveit meggyalázók szintén kapják azt büntetésül, mint az unalomig ismételt, családom által benne részt nem vett, más népek tragédiáinak emlékeit gyalázó elkövetők!
Sok Mohácson túl üzenem a hegynek: minden nappal egyel többen vagyunk! S hamarosan tetteinkkel szelet kavarunk! Tetteinknek hírét rohanva viszik hozzád a szelek, hozzád, hol állsz még árván, végeink őrzői: Keleti-Kárpátok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Az Ön bejegyzését előzetesen moderáljuk, elkerülendő a szándékos provokációt és egyéb rosszhiszemű írások, tartalmak megjelenését. Megértését köszönjük.
Kérem a megjegyzést kezdje a nevének megadásával, ha szeretné.