Ki marad itthon?

 Kint a levegő is hűvösebb, s mikor szemem keletre vetem, ahogy kel föl a nap, homályos körvonalaiban városom vélem látni. De aztán elillan e kép, s újra megráztat a hűvös szél, messze vagyok hazám, de nem én hagytalak el! Hívhatják sorsnak, de már a remény illant el, hogy változhat még az élet, fordulhat jobbra…

Két hosszú évtized után ma háromszor annyian tervezik a kivándorlást! Mára elmúlt a pillanatnyi remény, helyén a döbbent realitás, nem nekünk terem itthon babér! Európa jövője itt keleten van, de a jelene nyugaton! Ha munkád van, dolgozhatsz egy nyugati bérének harmadáért. Sok itthoni vállalkozónál éppen csak bejelentve, a szabadságod sem kifizetve, „hisz nem termelsz, mit akarsz?” a keseredés árnyékképe növekszik csak előtted. Hát mi tartson itthon? A család? Viszed őket is! Hol ÉLNI hagynak ott tervezed a jövőd!

 Fásult az ország! Beletörődöm tömegek reggel és este szürkén jönnek és mennek. És mindahány kifosztó vezérektől megvezetve ordítod le a másik ember fejét. Mindannyian vakok. Nem saját sorsunk kovácsai voltunk. De a magunk érdekében kellene kezünkbe venni a gyeplőt, és elfelejteni az eddigi kifosztó vezéreket, ha akarjuk még hogy legyen itthon jövőnk!

az "ő" demokráciája

 Hangulatos ígéretekkel, erős propagandával megvezettetve, de amúgy szívügyének tekintve, a nemzet a világháború után  egy teljesen lepusztított, lerombolt, lebombázott országot épített újjá. „dolgozóké a gyár, a föld azé aki megműveli” hirdették a szónokok, amúgy a kétkezi embereknek tetsző szlogenekkel.

 A hatvanas évek végén az „új gazdasági mechanizmus” kis híján a fél kapitalista lét felé repítette az országot, hiszen pl. meghatározott létszámmal engedte volna a magán szektort. Nos ezt a nagy bolsevik hatalmasságok hamar lefújták. Ezután penderítették először hazánkat az imf karmai közé…

 A nyolcvanas évek végén, a köztulajdonnak számító tsz.-ek   és gyárak élén még mindig a megbízható elvtársak ültek. Aztán jött a „rendszerváltás”! Nos, ezek a nagy népképviseleti igazgató elvtársak, mindenféle külső és belső nyomás és fondorlat jóvoltából igazgató urak, majd valahogy egyszer csak tulajdonosok lettek, a nép vagyonát elbirtokolva.

 Ezt a fondorlatos, undorító, átjátszás sorozatot végig irányították a ma baloldalinak hívott szocialista, és liberális pártok: mszp, bajnaiék, bokrosék, gyurcsányék, fodorék.

 Ők féltik ma hazánkban a demokráciát, ők nevezik magukat demokratikus erőknek! Fodor úr ki is jelentette, minden párttal keresi a kapcsolatot, kivéve a Jobbikot, mert az nem demokratikus!

 Na, ja! Ha a demokrácia az ország kirabolóinak szájíze szerinti kormányzás, akkor igaza van!  Én már régóta nem hiszek az ő demokráciájában!

Rákóczi úti körforgalom

 Idén körforgalommá alakítják a Rákóczi- Gáz utca- Széna tér melletti kereszteződést. Mint mondja a helyi képviselő asszony: ha meghibásodik a jelzőlámpa sok a lakossági panasz! És a körforgalommal biztonságosabb lesz a közlekedés.

 Vajon…  Ha hibás a lámpa, megkell javítani! De e helyen, ahol reggelente és délben , kisiskolások hada kel át az úton, szerintem zöld lámpánál biztonságosabban haladnak, mind az amúgy csúcs időben cammogó kocsik között!

 Ezzel együtt a Rákóczi úton kétoldalt parkoló sávot festenek fel, a kevés parkolási lehetőség növeléséért. Vagyis lassul a cammogó kocsisor, de növekszik a parkoló automaták bevétele! Olcsó trükk beruházás nélkül, kevés festékkel e problémát megoldani. A lassuló forgalom, parkolót keresők pöfögése nem jó a környékbelieknek, hiszen több óvoda, iskola, idősek háza, és templom is van itt.

magyar jövő

 Ma mindennél nagyobb kincs egy munkahely az ember számára. Egy munkahely, még ha nem is álmaink netovábbja, de ha fizetnek, már nem halunk éhen, s lakunk valahol, már kincs. Dolgozunk, s ez út végén vágyunk megbecsültként a pihenésre. Egy élt úton keresztül aktívként a jól megérdemelt, a hátralévő időt jó szinten biztosítandó nyugdíjra.

 Vajon a jövőben, tíz, húsz, harminc év múlva lesz-e nyugdíj?  Hiszen tudjuk, öregszik a társadalom, s az aktív korúak egy része is inkább passzív marad a munka frontján. A megszüntetett magyar ipar nyomában beözönlő multik négyezer milliárdot tolnak ki hazánkból évente. A magyar vállalkozók egy része fentről való példával élve, mentik adózás elöl a bevételük. A kormányunk a munkavállalók által befizetett nyugdíjjárulékot átkeresztelte szociális adóvá, így elkölthetik amire csak akarják. S mire akarják mindig is elkölteni? Arra a hatalmas adósság törlesztésére, amiből a magyar nép semmit nem is látott!

 Hatvan- nyolcvan év szennyesét kellene kiteregetni őszintén. Még ha  fejek is hullnak porba. Nagy problémáink megoldásán kellene dolgozni, ahelyett hogy össze-vissza hazugságokkal agitálnak bennünk a lefizetett médiákon keresztül. Mert nem kell sokáig így maradnia mindennek, s nem lesz magyar jövő e hazában. Arra meg nem is merek gondolni, hogy netán ez lehet célja valakiknek…

Jönnek

 Én egyszerűen nem értem hogy adhatunk felmentést ennyi gazemberségre, hazaárulásra!

Hányszor, de hányszor építettük fel e hazát, melyet mindig idegenek igáztak, romboltak le. De mindig túléltünk, újrakezdtük. A huszadik század azonban elhozta azt, melyet előre nem sejtettünk. E hazában élő emberek félresiklott ideológiájuktól vezérelve tették tönkre az országot! Zsebüknek kedvezve

árverezték gyáraink, ajándékozták közműveinket. Liberális aberrációtól hajtva szajkózták tehetségtelenségünk, írták át történelmünk. És örvendeztek a bajba jutottak számának növekedésén. Közénk lövettek mikor egy ökölbe forrt az ellenszenvünk irányukba.

 2010-es választási vereségük nagy részük eltüntette, elhallgattatta. De nem bűnbánatot keresve vonultak vissza, nem esedeznek bocsánatért! Nem! Pár év sunnyogás után újra előbújtak méregdrága villáikból, s újra szócsövei lettek „nyugat” erőszakos gyarmatosítóinak. Újra bűnnek titulálják a hazafiasságot, újra lenézni való számukra a magyar tudat!

 Hát tisztelt jelen idejű kormány! Ezt a nagy hibát hogy követhettétek el? Ország tönkretevő, hazaárulókat nem elítélni? Vagy nektek jobb ellenfelek ők mint a nemzeti oldal? Mert a nemzeti oldal igazsága utat tör az elhallgattatás falán is! A hazugságban közös pártok kiegyezni képesek… Most már ez van! Újra bepofátlanodnak az életünkbe. Provokálnak az interneten. Gúnyosan magyaroznak. Megmondják kit tüntethetünk ki.

 Elfelejtik eddigi tetteik! Egyszóval: jönnek! 

magyar munkahely

 Elszörnyülködve olvastam minap egy alkalmazott írását egy múlti cégről, micsoda kizsákmányoló, embertelen, könyörtelen módon, és körülmények között „tartják” dolgozóikat. S lám e cikkre jönnek a többiek. Írják panaszukat több múlti cégről is a dolgozók.

 Szörnyülködve olvasom eme írásokat, de nem megdöbbenve! Tudni kell, amit a mai fiatalok nem tapasztalhattak meg, hogy ama átkos rendszerben a magyar gazdaságnak sok, egészen jól működő ágazata volt. Csak néhányat sorolok: az Ikarusz, amely buszokat szállított közel és távol; a Videoton, amely rádiójával többször Európa díjat nyert, s a Sony cég vásárolta nyák lemezeit, s már a nyolcvanas években precíz szerszámokat készített nyugatra. Európa hírű konzervgyárunk, traktorgyárunk volt. Mezőgazdaságunk bőségesen termelt kivitelre.

 Miért is mondom ezt? Húsz éve még működtetni tudta államunk az egészségügyet, oktatást stb. Volt pénz fejlesztésre, jóléti kiadásokra. Aztán lassan választott kormányaink elkezdték kihúzni a talajt a hazai cégek lába alól, s potom pénzért, sokszor csak piacaiért került kalandor nyugati tulajdonosok kezére. Szolgáltatások, gáz, villany, víz, kerültek külföldi kézbe, sok sok milliárd hasznot söpörve ki az országból.

 A haszon kivándorol, mi emberek itt élünk tovább.  Csökken a bevétel de elkellene tartani az egészségügyet, oktatást, rendfenntartást. Vajon miből? Ezért van az, hogy az ide betelepülő külföldi cégek, megkapva irreális támogatásuk, a nyugati bérek töredékéért alkalmazzák a magyart! És tartják hihetetlen kiszolgáltatott helyzetben.

 Nem egyszerű ezen változtatni! Hiszen nyugat jól bejáratott és meggyőzött emberei ülnek kormányainkban. Lásd csak a BKV busztendert, amit sokadszorra sem nyerhetett meg hazai cég!

 Saját termékek nélkül nincs jövő! Tervezés, menedzselés, gyártás.. embereknek munkahely itthon, pénz az állam működtetésére, tervezés a jövőre! Erős ország, erős szív, erős akarat, támasz a világ magyarságának! De ezt paktum aláíróktól nem várhatjuk! Hervadt a szegfű, s burjánzásai, fonnyadt a narancs! Tudom hogy a munkahelyen kiszolgáltatottként senki nem hős, de majd a szavazófülkében szabadon ikszelhetünk, remélhetőleg nem azokra, kik ide juttattak bennünk!

Szaniszló úr kitüntetése

 Mi emberek nem vagyunk egyformák! Unalmas is lenne az élet, ha így lenne! Valaki a telet szereti, valaki a nyarat, és akad aki az átmenetet. Valaki őszintén elmondja véleményét akár a szemedbe is, valaki inkább pletykál a hátad mögött, s valaki másoktól befolyásolva harsogja a nem is tudja mit!

 Polgári kormány van. Lehet kritizálni, hiszen nagyon sok minden nem úgy alakul ahogy ők ígérték, és mi vártuk volna. De nyolc év külföldről irányított nemzet pusztító liberalizmus után mégis történnek a nemzet értékrendjével egyező dolgok. De azt hogy ez a kormány kit tüntet ki a nemzeti ünnepen ne szabja már meg az antimagyari oldal!  Hihetetlen nyomásra képesek Szaniszló úr kitüntetése ellen! ( Vajon az összes balliberális média-internacionalista kitüntetésekor miért nem tiltakozott a jobboldali sajtó?) Idegen ország nagykövete tüntetőleg látogat a miniszterhez, és komor arccal adja tudtára: őt ne! (Pedig "Ő" csak a sajátjait félti!)
 Hulljon le végre az álarc! Kedves kormány! Most független ország vagyunk,vagy már általatok is elhagyatottan felvásárolt?

Szélsőséges hétvége

 Nem hiszem hogy az elmúlt hétvége szélsőséges időjárása okozta emberi reagálásokban sok csodálkozni való újdonság akadna. A liberális  oldal folyamatos felelős kereső fecsegése közben sem jutott el oda hogy lapátot ragadjon s mentené bajba jutott honfitársait pártállástól független. A nemzeti oldalon is akadtak kommentelők kik nem hagyhatták ki most sem a „mocskos zsidózást” , bár megmondom őszintén őket csak csapódó huligánoknak, tudatos provokátoroknak tartom. A baloldalon szintén jelen van egy ilyen kör, fasisztázó, nácizó jelzőket ordító szándékos hülyék.

 Szükség lenne a bal és jobb oldalnak egyezségre jutni! És úgy gondolom, mind a baloldal hiteltelen, külföldről őket folyamatosan utasító politikusai, mind a jobboldal ki tudja hogy meggazdagodó vezetői nélkül történhet meg! Befolyásolás mentesen!

 Úgy gondolom mind az egészségügy, oktatás, rendőrség, stb. tekintetében a benne dolgozó elismert szaktekintélyeknek kell országos vezetőt választani, s őket semmilyen kormány váltás el nem mozdíthatja! Konszenzus kell a nemzeti minimumról, s ezt be kell tartani! Viszont be kell szüntetni hogy politikusok külföldre szaladjanak hazájuk ellen szankciókat követelni! Ha nem saját szájuk íze szerint alakul a politika! Ez olyan kunbélás! A magyar embereket nem segíti ha állandóan támadják az országot. És igen! Az alapoknál kell kezdeni: legyen hittan az iskolákban, s ha már nagyon nem vallásos egy közösség, ott erkölcstan. Mert az életben emberségből és magyarságból vizsgázunk, s ott jelenleg nagyon sokan bukásra állnak!

Székely szabadság napja

 A tévében meccs ment, meg valami unalmas film, bohóckodás. Az idő kicsit esőre álló, de szomorkodása mögött mintha érzelmi hangulat húzódna;  mert valahol az eddigiekben csalódottan utcára mentek emberek, demonstrálva akaratuk a hatalommal szemben, csendben…

 Egy nagy közösség mely lassan ébred, s tudatalatti gondolataik végre felszínre kerülnek. Eddigi vezetőik, kik szóvirágaikon kívül csekély mértékben harcoltak őértük, most távollétükkel tiltakoznak ébredésük ellen. Egy nagy közösség mely most visszafordíthatatlan elindult egy úton, mely igen nehéz lesz, de kitartással végig járható!

 Szóval a tévé nem közvetíti őket. Miről is van szó? A székelyek szerveződnek, s a világ számos pontján tiltakoznak velük szimpatizálva, az autonómiájuk elutasítása ellen. Közösséget vállal velük számtalan európai kisebbség, és együtt érez velük számtalan igaz magyar! Mikor az együttérzés, és összefogás hajtja egy csoportba a magyart, (végre!) akkor az állami tévék bohóc műsort sugároznak! Akit nem ütött meg az összefogás szükségességének szele, az ne is tudjon róla: Marosvásárhelyt 30 000 székely vonult fel igazságukért tüntetve, miközben az anyaországiak nagy része a fércbukon pózol…

A kommunizmus áldozatainak emléknapja

Egy nap mikor azokra gondolunk kiket gulágba, munkatáborokba küldött a vörös hatalom, egy nap mikor emlékezünk a névtelen és neves ellenállókra, kik szembeszálltak a gonoszságban fogant rendszerrel, a kommunizmussal.

 Nem mindenki számára becses nap ez! Vannak itt köztünk még kik halálba küldték az embereket, kik nevetve húzták keményebbre a gyeplőt nyakunk körül. És még itt vannak köztünk, néhányan lesütött szemmel, de sokan most is boldogan vállalva sötét múltjuk, hirdetve a borzalmak évtizedeinek eszméit. Megtehetik. Örököseik most is hatalomért küszködnek. Most is tele hazudják világunk. A kommunizmus rémes keze a máig elér, sőt túl nyúlik rajta. S áldozatai nem csak a hősök, hanem mind azok vagyunk! Hiszen ők árulták ki országunk, s taszították ilyen mélyre a nemzetet! S vádolom cinkosaikat, kik elítélni  számon kérni félnek őket, s hagyják hogy átfordult nemzetközi internacionáléjuk magáévá tegye Hazánk maradékát is! 

Hét szűk esztendő

 Nagy örömmel tért vissza Brüsszelből miniszterelnökünk. Fáradtságos és hosszú küzdelemben volt része, szavai szerint, s szerinte megérte e küzdelem, hiszen nyertünk! Mint győztes hadvezér néz ránk, s mosolya optimizmust sugall. Hurrá! Nyertünk!
 Egy hét éves uniós pénzügyi ciklus véget ért. A most következő periódus valahogy több pénzt juttat hazánknak mint az előző, bár hivatalosan is a megszorítás költségvetését fogadta el Brüsszel.
 Nos egy kicsit több jut. Bár a hivatalos adatokra kíváncsi vagyok, az ő verzióját megtudtuk. És hogy az előző 7 év euró milliárdjaiból mi lett, igazából nem tudom. De nagy "eredmény" hogy már nem finanszírozunk hadsereget,  a nemzet áruló szdsz eredményeképp, hogy finanszírozhatatlanságig leszegényedett az egészségügy, hogy az oktatás ingyenessége végóráit éli, hogy nyugdíjra nem jut, így a végtelenségig emelkedik a korhatár, hogy járhatatlanok az útjaink, hogy adósságban vergődnek az önkormányzatok, az emberek jó része minimál bért keres, ha dolgozik, hogy csak tavaly százezer magyar hagyta el az országot. És most úgy gondolom én is örülhetek, mert a szó kireppent: több euróból épülhet a semmi! A magyar légvár!

Háború, fű alatt

 Bogár László már beismerte, hogy kormányunk a magyar nép egyharmadát az út szélén hagyja. Vagyis az áhított növekedés sohasem fog beindulni, hogy szakmunka és agrármunka gyarapodásával a segédmunkásokra is nagyobb szükség legyen. Így adva kenyeret a családoknak, hajlékot fejük fölé. Nem. A stagnáló keveset ossza a még agilisek között, a többet a felső keveseknek, s valami csurranót a gürcölő tömegnek.
 Úgy vagyunk az országban, mint albérlő a bérleményben. Lakunk a máséban, fizetjük minden költségét, s már nem marad arra hogy sajátra gyűjthessünk! Így vagyunk az országban! Hisz nézz bármire itt, már eladták, privatizálták, átjátszották. Lakunk a bérleményben, mit úgy hívnak Magyarország! Az utolsó "stációban" kihúzzák lábunk alól a talajt, vagyis nagy mogulok megszerzik földjeink, majd csapra verjük vízkészletünk, nevetséges szerződéssel mint a gázvagyont. Aztán jön a főbérlő s kitessékel a hazából, vagy szolgának talán megtart, s leszünk a Kárpát-medencei palesztinok...
 De úgy is végünk! Hiszen munkahely elvesztési félelmünkben, a fizetésnek nevezett juttatások beoszthatatlanságáért, a nemzeti érzelmek kigúnyolása miatt, az alulról és felülről ránk telepedő rettegtetők számának növekedése miatt nem vállalunk gyermeket, így lassan kihalunk. Eltűnünk. Nagyon úgy tűnik feladtuk...
 S hogy mégsem így van, s van remény, hogy pislákol még a lelkek mélyén a vágy hogy másképp legyen, hogy ne adjuk fel, hogy talán most már néhányan vállvetve állunk össze, de napról napra többen... az mégis kiderül... Nemzetünk érdekében felesküdött kormányaink, képviselőink munkáját értékelhetjük: csak nézz körül! De a Jobbikos Gyöngyösi Márton " ki milyen állampolgárságú még?" kérdését nacizó, fasisztázó hisztéria keltés után mégis több százan jöttek megvitatni azt, amit mindenki tud, és otthon magával beszél csak meg. Gyöngyösi Márton képviselő úr fóruma Fehérváron nem provokatív vagy kimagyarázó volt. A megjelenő polgárok, honfitársaink, szinte helyette tárták fel az elmúlt évtizedek visszásságait, a ránk telepedő pénzvilág könyörtelenségét, a nemzetbiztonsági kockázatot jelenthető kettős állampolgárságú képviselők megismerésének óhaját. Ez a fórum rólunk szólt. Egy lehetőséget felvillantva egy igazságosabb, magyar jövő felé...