Ma mindennél nagyobb
kincs egy munkahely az ember számára. Egy munkahely, még ha nem is álmaink
netovábbja, de ha fizetnek, már nem halunk éhen, s lakunk valahol, már kincs. Dolgozunk,
s ez út végén vágyunk megbecsültként a pihenésre. Egy élt úton keresztül
aktívként a jól megérdemelt, a hátralévő időt jó szinten biztosítandó
nyugdíjra.
Vajon a jövőben, tíz,
húsz, harminc év múlva lesz-e nyugdíj? Hiszen
tudjuk, öregszik a társadalom, s az aktív korúak egy része is inkább passzív
marad a munka frontján. A megszüntetett magyar ipar nyomában beözönlő multik
négyezer milliárdot tolnak ki hazánkból évente. A magyar vállalkozók egy része
fentről való példával élve, mentik adózás elöl a bevételük. A kormányunk a
munkavállalók által befizetett nyugdíjjárulékot átkeresztelte szociális adóvá,
így elkölthetik amire csak akarják. S mire akarják mindig is elkölteni? Arra a
hatalmas adósság törlesztésére, amiből a magyar nép semmit nem is látott!
Hatvan- nyolcvan év
szennyesét kellene kiteregetni őszintén. Még ha fejek is hullnak porba. Nagy problémáink
megoldásán kellene dolgozni, ahelyett hogy össze-vissza hazugságokkal agitálnak
bennünk a lefizetett médiákon keresztül. Mert nem kell sokáig így maradnia
mindennek, s nem lesz magyar jövő e hazában. Arra meg nem is merek gondolni,
hogy netán ez lehet célja valakiknek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Az Ön bejegyzését előzetesen moderáljuk, elkerülendő a szándékos provokációt és egyéb rosszhiszemű írások, tartalmak megjelenését. Megértését köszönjük.
Kérem a megjegyzést kezdje a nevének megadásával, ha szeretné.