Bem József szobrot avattak Szárazrét Feketehegyen .

Bem József szobrot avattak Szárazrét Feketehegyen a Vörösmarty Mihály Általános Iskola - Farkasvermi úti tagiskola udvarán pénteken. Mivel a város rész lakója vagyok fontosnak tartottam, hogy megjelenjek eme szép ünnepélyen. Vettem egy szép koszorút is, hogy méltóképpen tisztelegjek és a Jobbik székesfehérvári szervezete nevében elhelyezzem.
Sajnos kellemetlen szájízzel kellett távoznom az ünnepséget követően.

Jelenkori novella a kis magyar realizmus, adhatnám az esemény címeként, mintegy meghatározva az egész érzést ami körbe vett.

Az ünnepség előtti percek egész kellemes hangulatban teltek. Diákok felsorakoztak az udvaron, felnőttek könnyed beszélgetéssel ütötték el az időt a tavasz első melengető napsugarainál. Meleg kézfogások csattantak el, a frissen érkezők is beálltak az ünneplőtömeg soraiba. Majd kezdetét vette a .....

Felcsendült a himnusz és néma csend, ének sehol ,csak az én számból valami bátortalan kísérlet az éneklésre. Hiába, ma már nem divat énekelni nemzeti imádságunkat. Az olyan "ciki".

Leleplezték az alkotók a szobrot. Majd ezt követően Szigli István, a városrész önkormányzati képviselője elmondta, hogy a köztéri alkotás a városrészi kötődést is erősítheti, a tervek szerint ezentúl a szobornál rendezik meg a március 15-i megemlékezéseket a szárazrétiek. Majd ezt követően Bem Józsefet "méltató" szavak mellett fojtatódott az ünnepség. Meghallgathatta az érdeklődő közönség, hogy melyek voltak a vesztes csatái, melyik vesztes szabadságharcban harcolt és milyen méltatlan körülmények közepette hunyt el. Valahogy ma erre van igény.

Az ünnepség végeztével felcsendült a szózat néma csenddel burkolva be a tájat, hang egy sem. Ugyan minek az csak énekkel töltené meg az utolsó meghitt perceket. Két nagy üres érzés maradt meg végül lelkemben. A székely hadak főparancsnokaként kijárt volna még a Székely himnusz és Lengyel emberként a Lengyel.

Bem altábornagy határozott intézkedéseivel rövid idő alatt újrarendezte a szétzilált, Erdélyből szinte teljesen kiszorult – a csucsai szorosnál álló – erdélyi hadsereget (tavasztól VI. honvéd hadtest) –, majd Puchner tábornok, erdélyi főhadparancsnok támadását visszaverve ellentámadásba ment át, és gyors hadmozdulatokkal karácsonykor elfoglalta Kolozsvárt. Ezzel kelet felől biztosította az Alföldet, és lehetővé tette, hogy Windisch-Grätz támadása elől a kormány Pestről Debrecenbe helyezhesse át székhelyét. Januárban Karl Urban ezredes csapatait üldözve betört Bukovinába, majd felszabadította Székelyföldet, ahol kiegészítette haderőit. Ezt követően, egy váratlan mozzanattal Puchner háta mögé került és elfoglalta Nagyszebent. Miután Puchner kérésére a Havasalföldön állomásozó orosz csapatok Lüders vezetésévél – jóval Paszkevics hadműveleteinek megkezdése előtt – benyomultak Erdélybe és bekerítés fenyegette, a vízaknai és a dévai csatákban február 4. és 8. között áttörte a kialakuló gyűrűt. Már február 9-én ismét támadásba ment át, Piskinél legyőzte az egyesült osztrák–orosz haderőt, és ismét Székelyföldre vonult. A Piskinél vívott csatában és a győzelemben, akárcsak Szeben városa bevételében, döntő szerep hárult a Gál Sándor ezredes által, az első székely határőrezredből a Bem táborába vezényelt három csíki zászlóaljnak. Ezt követően az orosz és osztrák csapatok elhagyták Erdélyt, Bem pedig elfoglalta Brassót.

A második orosz beavatkozás után Bem kezdetben sikerrel lassította Alekszandr Lüders és Magnus Grotenhjelm csapatainak előrenyomulását, még Moldvába is betört, hogy ott felkelést robbantson ki. Visszatérve, július 31-én azonban a segesvári csatában vereséget szenvedett, hadserege teljesen szétzilálódott.

Erdély elvesztése után Aradon találkozott Kossuthtal, aki – miután Görgeyben nem bízott, Dembinszky pedig ismételten bebizonyította alkalmatlanságát – a magyar csapatok főparancsnokává nevezte ki. Augusztus 9-én azonban Temesvárnál csapatait Haynau táborszernagy csapatai teljesen szétverték. A csatában egy ágyúgolyótól megbokrosodott lova levetette a hátáról, a balesetben eltört a kulcscsontja.

Bem sokat tett a magyar–román megbékélésért, az irreguláris csapatok kölcsönös bosszúhadjáratait azonban nem sikerült megelőznie. 1849 tavaszán megállapodott az addig az osztrákokat támogató, legjelentősebb román felkelővezérrel, Avram Iancuval, hogy a román felkelők nem harcolnak tovább a magyar honvédsereg ellen. A megállapodást azonban Hatvani Imre szabadcsapatának egy rosszul időzített akciója miatt a románok felrúgták. Vezérkari főnöke Czetz János tábornok, egyik segédtisztje pedig őrnagyi rendfokozattal Petőfi volt.

A szabadságharc bukása után Bem József Törökországba menekült, áttért az iszlámra, ekkor felvette a Murad (Murat) nevet. Több renegát tiszttársával együtt a mai Szíria területén fekvő Aleppóba internálták. Részt vett az 1850. októberében kitört zavargások leverésében. Valószínűleg maláriás láz okozta halálát. 1850. december 10-én e mondattal lehelte ki a lelkét halálos ágyán: „Lengyelország, én már nem szabadítalak fel…” Muszlimként az oszmán kormányzat temettette el.

Bem maradványait 1929-ben szállították Lengyelországba és helyezték el egy tarnówi mauzóleumban, hamvait azonban vallási okokból nem lehetett „a keresztény lengyel földben” elhantolni. Hat gigantikus oszlop emeli magasba a kőszarkofágot, benne Bem József földi maradványaival.