Kegyetlen jó az írás, kár, hogy nem a TV híradók népszerűsítik, mert akkor tán az érintettek s szembesülnének a tényekkel. Már a nagyvilág se a régi. Rossz idők járnak Kanadában is. Nem megy a bodza. De ez még mind hagyján. Honvágy van. Méghozzá gyötrő. Így aztán az üldözöttek vállalva a rasszista kockázatot, az üldöztetést és a félelmet, hazatérnek. A szív megszakad, szem nem marad szárazon. Cudar ez a világ. Nyíregyházáról összesen közel 60 ember ment el tavaly, de úgy néz ki, előbb-utóbb valamennyien hazajönnek majd, mert gyötrő honvágyuk miatt nem bírják elviselni a kinti életet - sírta tele a napokban a sajtót Balogh Artúr, a városi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke.
Majd így folytatta: - Nem jószántukbol mentek el. Tavaly a cigányok elleni gyilkosságok, támadások félelmet keltettek, a közhangulat rendkívül feszült volt, a Huszár-telepen élők is napokig nem aludtak, rettegtek éjszaka. A munkalehetőségek ezzel együtt még inkább beszűkültek, a szegénység nyomasztóvá vált. 
Én megértem ezeket az embereket. Nem rablókról, gengszterekről, törekvő családokról van szó, akik megpróbáltak új életet kezdeni, de nem bírták a távollétet feldolgozni. Ezt is meg lehet érteni. Most itt állnak fedél nélkül. Nem hagyhatjuk, hogy az utcára kerüljenek. Gondolom, most sokakban felmerül a kérdés: Nem ezek azok, akik tavaly a világban végigköpködték és elmondták Magyarországot mindenféle rasszistának, nácinak, aztán kivándoroltak Kanadába, mondván ezt itt annyira szörnyű hely, hogy itt képtelenség élni?
De igen ők azok. A rettegők, akik néhány hónappal ezelőtt úgy húztak el, de előtte még a
nagy félelemben teljes lepusztították és szétlopták a számukra kiutalt szociális lakásokat. Ők azok, akik aztán a tengerentúlon menekült státuszért folyamodtak, majd lekarcolva a kanadai államot, ott is próbálták azt az élősködő életet élni, amire itthon rászoktatta őket a nagyon liberális értelmiség. Azonban Kanadában mások a játékszabályok, ott nincs vég nélküli ingyen élet, mint nálunk. Ott, ha segélyt kapsz, akkor tenned is kell érte valamit. Ha mást nem, akkor rendszeresen iskolába járni, hogy megtanuld a nyelvet, hogy később tudj állást vállalni, aztán kell egy kis önkéntes munka is, hogy bizonyítsd az elkötelezettségedet az ottani értékek iránt.
Így egy idő után kitelik a cigány becsület, és a kanadaiak rájönnek arra, hogy ezek az "üldözöttek" valahogy se tanulni, se dolgozni nem akarnak. Aztán elindulnak az első eljárások az elkövetett bűncselekmények miatt, majd néhány hónap után - ahogy a bürokrácia malmai őrölnek - eljön az idő, hogy a menekültügyi bíróság döntsön az ügyükben. Mivel az esetek
többségében, figyelemmel az életvitelükre elutasító válasz születne, a romák kitalálják, hogy ők mégiscsak hazajönnének. Ekkor a kanadai állam felülteti őket egy repülőre, és a kanadai adófizetők pénzén visszaküldi őket, hogy ezután már rajtunk élősködjenek tovább. A statisztikai adatok szerint a Kanadába menekült cigányok 97 százaléka így jár és egy éven belül visszatér Magyarországra.
Azonban azt a vérlázító képtelenséget, amit most csinálnak, eddig még kevesen merték megtenni. Azt követelik, hogy az önkormányzat soron kívül utaljon ki lakást a számukra. Hogy miért is? Mert az, nekik jár. Sőt még azt is kijelentették, hogy nem ideiglenes szállásra gondolnak, mert azt csak a legvégső esetben fogadnák el, hanem külön-külön önálló lakásokra.
Szerencsére az önkormányzat illetékesét nem nagyon hatotta meg a siránkozásuk. Közölte velük, hogy mivel annak idején a lakástörvény értelmében nem jelentették be, hogy 60 napon túl el fogják hagyni a rászorúltsági alapon kapott bérlakást, ezért a bérlemények állagmegóvása érdekében a lakásokat visszavette a város, majd a lelakott és igen rossz
állapotú otthonok többségét felújította és új bérlőknek adta ki. Így aztán azokat a lakásokat biztosan nem kaphatják meg, de másikat se nagyon, mivel a rendelet szerint öt éven belül új lakásigénylést nem adhatnak be. Természetesen mindjárt elindult hőbörgés, és Balogh Artúr helyi főre..kis nyomban exponálta magát: - Nekünk az a célunk, hogy a hazatérő családok
valamilyen formában minél hamarabb lakáshoz jussanak és minden demokratikus eszközt meg fogunk ragadni ennek érdekében, fórumot szervezünk, nyilvánosságot keresünk, ha kell, az utcára is kimegyünk.
A történet egyelőre itt tart, de amilyen romabarát szabályozás van ma Magyarországon, előbb-utóbb biztosan kisírnak majd maguknak valamit és aztán beleröhögve az arcunkba, tovább élősködnek rajtunk. Nem kérdés,hogy az ügy törvényi szabályozásért kiállt, mert vérlázító, hogy ilyen megtörténhet, hogy egyáltalán eszükbe mer jutni ilyen követelés.
Aki mondvacsinált okokból megtagadta ezt az országot és elment innen, az már többet ne akarjon visszajönni. Vagy ha igen, akkor az ilyen tettekért nem lakás meg segély jár, hanem börtön. Hazaárulásért. Azonban ilyen szabályozás jelenleg sajnos nincs, úgyhogy más megoldást kell találni.
Az lenne a legjobb, hogyha a visszatérők beköltöznének egy-egy nagyszájú liberális cigányvédő otthonába. Most lehetne bizonyítani: Mohácsi Viktória, Gusztos Péter, Kuncze Gábor. Most meg lehet mutatni, hogy, van fény az alagút végén.
Elempé!!! Itt a lehetőség, fel lehet ajánlani egy-egy szobát!!!
Most ne hallgasson Tamás Gáspár Miklós se, meg akik tele szokták sírni a médiát a cigányok sanyarú sorsáról. És itt a jó alkalom Németh Sándornak meg a Hit Gyülekezetének. Most meg lehet mutatni az együttérzést.
Mindegyikőjük fogadjon be egy-egy cigánycsaládot!!
Gyerünk, rajta hát!
Kis kiegészítés ITT továbbá ITT
