Nem elég néhány apró változás

 Volt egy öreg kollégám, Isten nyugtassa, sajnos már nincs közöttünk... vidám, történetekkel teli ember volt. Gyerekként élte meg hogy a nekünk csak jót akaró rendszer és párt elvette családjától vállalkozásukat, majd főiskolásként Budapesten az 56-os magyar ébredést. Nyilvánvaló hogy szíve tele lehetett volna boldogsággal és elégedettséggel az új rendszer nemzetépítő, a helyes útra terelgető ténykedésével, ha ilyen lett volna...
 De miért is jutott eszembe ő? Mesélte, hogy 56-ban városunkba érkezvén látta hogy itt is munkástanácsok alakultak, és kifejezték elégedetlenségüket a fennálló rendszer ellen. Összegyűltek a munkások, s kitalálták hogy a helyi felelős párttitkárt le kell mondatni. Szép nagy demonstrációt tartottak a pát székház előtt, skandálták, hogy az illető párt titkár mondjon le. Néhány óra elteltével az erkélyen megjelent az illető, a tömeg elnémult, a pártvezér kikiáltotta: "lemondtam, na most akkor mi van?" - s mi lett? Az emberek egymásra néztek, a lelkesedés lefogyott, és hazamentek.
 Mostani történések juttatták eszembe e történetet, a tanulság, hogy ha most nem is támad minket idegen had, ha jobbat akarunk mint ami van, nem elég néhány apró változás, alapjaitól kell újat építeni, rendszert kell változtatni...

A rezidensek győzelme

 Végül rezidenseink nyertek. Nem háborút, igaz, csak csatát, és nem hosszú távút, csak pillanatnyit. Mert ugye ha ütjük az asztalt, a vita partner enged, ha akar, s most akart. De az asztal ütés most önző  és rövid távú célt szolgál. Miért is?  Mert orvosaink fizetése abból a központi pénzből fejődik le, mit a többség befizet. s mint tudjuk a társadalom nagy többsége minimál bér környékén tengődik, és még nem üti az asztalt...
 A cégek és nagy szolgáltatók, valamint a kereskedőláncok mind külföldi kézben vannak, s nyereségüket nem itthon forgatják. De hírhedt nagyvállalkozóink is félhivatalos fizetési módszereikről ismertek. Beszélgessünk csak el szomszédainkkal, ismerőseinkkel erről! Tehát valakik most kaptak, valahonnét elvettek. A dolognak vannak nyertesei és vesztesei.
 A magyar gazdasági talpra-állításról,  agrárium helyzetbe hozásáról, feldolgozóipar újraindításáról nem beszélünk?
 Kedves diplomás, kitanult barátaim! Tudom és vallom igazatok, de legyetek szívesek ezért a társadalomért is egy kicsit ütni az asztalt!

Nem leszünk gyarmat?

 És végül Kövér úr is elismerte: ömlik a pénz a határainkon kifelé! Igen. Két hosszú évtized megtervezett gazemberségei után beismerhetjük, semmink sincs! Nem termelünk magunknak, nem szolgáltatunk magunknak. Még egy telefon vagy egy műsorszóró társaságot sem tudunk csinálni, hogy az igazán fontos villany, távfűtő, vagy vízszolgáltató cégek külföldi tulajdonba juttatásáról már ne is beszéljek.
 A pénz ömlik kifelé, mi mégis ennek töredékéért alázkodunk Brüsszelben, ahelyett hogy itthon lennénk keményebbek, határozottabbak,    öntudatosabbak. Nekünk azért dobtak alamizsnát hogy kivágjuk szőlőinket, levágjuk marháinkat, leromboljuk cukorgyárainkat. A népnek átvágták köldökzsinórját, megszűnt hazájához tartozónak lenni.
 Nem leszünk gyarmat! Hirdeti kormányunk és kormányfőnk.
Szó nélkül letolják a megszorításokat az önkormányzatoknak, és lesz most ingatlanadó, és lesz helyi buszközlekedés ésszerűsítésének nevezett járatmegszűnés. Igaz is, minek busz, ha nincs hova dolgozni menni. Én sem gondolom hogy gyarmat leszünk, mert már azok vagyunk!
 Az ország lassú nemzettelenítését egykedvűen fogadók dopemant  szeretnék köztársasági elnöknek. Hurrá! Csak ha majd mind lopni megyünk, azt tessék megmondani kihez lehet még?

 Arra kíváncsi vagyok, hogy mikor hamarosan a földjeink elajándékozásáról kell dönteni, lesznek-e tökös legények a parlamentben, és kimondják amit ígértek:  Földet soha külföldinek! Vagy hunyászkodva védekeznek, ilyen az EU! Értsétek meg, kell nekik!
 Ideje lenne összezárnunk magyarok! Menteni mi még menthető, és lépésről lépésre visszaszerezni mit eladtak áruló kormányaink. Nem csak azért mert ez a mi hazánk, de főleg azért, mert unokáinknak is ez kell legyen!

Mi lesz veled Felvidék?

Szombaton választásokat tartottak „Szlovákiában”. A magyarok az MKP és a Híd-Most között választhattak. Sajnos a többi határon túli területhez hasonlóan, pár évvel ezelőtt itt is megtört az egységes érdekképviselet, így a választók szavazatai e két csoportosulás között oszlottak meg. Sajnos, mint kiderült, a választásokat fölényesen nyerő Smer is kapott magyar voksokat, annak ellenére, hogy magyarellenességéről már korábban is megbizonyosodhattunk. 

Az utóbbi órákban közzétett írásokban, többen is felellőségre vonták a felvidéki magyarokat a kialakult végeredmény miatt. Mint tudjuk, a két párt közül a Híd-Most bejutott, az MKP 5% alatti eredményével nem jutott be a törvényhozásba. 

Ha már ilyen szerencsétlenül alakult a helyzet, hogy két felé szakadt a felvidéki magyarság politikai képviselete, az lett volna a szerencsés, ha mindkettő megkapja a bejutáshoz szükséges szavazatszámot, hogy ne menjen kárba egyetlen magyar szavazat sem. Sajnos nem ez történt. 

Felvetődik pár kérdés. Feladták nemzetüket a felvidéki magyarjaink? Mi vezethetett ehhez az eredményhez, kinek jó ez?

Mint tudjuk, az északi tömbszlovák régiókban jelentősen többen mentek el szavazni, mint délen, ahol a magyarok élnek. Miért nem vettek részt elegen?

Felsorolok pár gondolatot:

-talán elegük lett van a megosztottságból, az állandó acsarkodásból

-nem érzik azt, hogy a két csoport valamelyike az ő érdekeiket képviselné

-zavarta őket, hogy nem először budapesti kormánykörök akarták ráerőltetni egyik vagy másik résztvevőt, megsértve ezzel azt az elvet, miszerint tiszteletben tartják az ottaniak választását, nem téve különbséget magyar és magyar között

-egyik párt sem tudott olyan programot felmutatni, ami megfogta volna a közösséget

Az biztos, a jövőre nézve, mindent át kell gondolni. Nem hiszem, hogy a Hídnak közömbös lehet, hogy elvesztett több mint százezer potenciális szavazót, ahogyan az MKP is, nem beszélve a távolmaradókról. Jó lenne, ha végre a bejutott párt figyelembe venné a vesztes programját, annak követeléseit, hiszen csak minden második magyar szavazatot sikerült megszereznie. Ha már érdekképviseletet hirdetnek, akkor azokat is képviseljék, akik ebben a körben az MKP-t támogatták.

Aztán felvetődött, hogy aki nem az MKP-ra szavazott az feladta magyarságát, esetleg áruló. Nagy szavak ezek. Ezek szerint a szombati szavazáson résztvevő magyarok fele ilyen lenne? Nem hiszem. És ki dönti el és honnan teszi ezt? Budapestről, Erdélyből vagy máshonnan?

Higgyük el, a felvidéki magyarok önszántukból szavaztak úgy ahogy, felnőtt emberek, nagy valószínűséggel tudták, hogy miért ikszelték be egyik vagy másik pártot. Tiszteljük meg őket azzal, hogy figyelembe vesszük, tiszteletben tartjuk döntésüket, hiszen ők azok, akik helyben laknak és tudják, hogy számukra mi a jobb.

Ami ehhez tartozik még: a mindenkori magyar kormány tagjai legyenek szívesek nem beleszólni a helyi viszonyokba, ne kampányoljanak egyik vagy másik oldalon, ne próbáljanak kialakítani számukra szervilis alakulatokat, hiszen ezzel csak ártanak a helyben élő magyar közösségnek. Ha olyan döntés születne, hogy valamilyen szinten segíteni szeretnék a kampányt, akkor kötelességük minden egyes magyar alakulatot egyenlően támogatni, hiszen minden határon túli magyar testvérünk egyenlő kell, hogy legyen számunkra, még ha politikai meggyőződésük nem is azonos.

Tegnap a választásokkal egy időben, népszavazás volt két településen, amelyek a ráaggatott szlovák nevektől próbáltak megszabadulni, egyik Gúta (Kolárovo), a másik Pered (Tešedíkovo). Gútán sajnos a részvétel 50% alatti maradt, így nincs esély arra, hogy a város visszakapja eredeti nevét, nem úgy, mint Pered esetében, ahol érvényes volt a népszavazás. Gúta esetében elgondolkodtató, hogy egy 80%-ban magyar településen egy ilyen ügy nem tudta megmozgatni a helyi közösséget. Azért mert ez nem sikerült, úgy gondolom, senkit nem jogosít fel olyan kijelentésekre, mint: „…Gúta elvált a magyar nemzettől. Önmagát tagadta ki a magyar valóságból. Megtagadta magyarságát, hogy végleg kipusztuljon ősi földjéről. Gúta nem kér belőlünk, magyarokból és ez a szégyenfolt ma már lemoshatatlan a kolárovoiakról!”.

Nem tartom helyesnek az ilyen kinyilatkozásokat, hiszen ezzel azokat is meg lehet sérteni, akik megmozgattak mindent az ügy érdekében. Ott mindenkinek egy emberként meg kellett volna tennie mindent az ügy érdekében, nemcsak az MKP-nak, hanem minden magyar politikai és civil szervezetnek. Ez az eredmény minden gútainak, minden felvidékinek a kudarca, úgy gondolom, hogy a fenti mondatok csak még nagyobbat rúgnak a helyi magyar közösségbe.

Nekünk az a dolgunk, hogy támogassuk őket, főleg annak tudatában, hogy előreláthatóan nagyon nehéz évek elé néz a felvidéki magyarság. 

Legyük mellettünk és segítsük mindennapjaikat, akár azzal is, hogy ha tehetjük, látogassunk ki az általuk lakott tájakra, próbáljunk baráti kapcsolatokat kialakítani, annak érdekében is, hogy erősítsük bennük a magyar nemzethez való tartózás érzését. 

Én ezt az utat választom, bízom benne, hogy ezzel nem leszek egyedül.

Végül idézek egy másik nyilatkozatból: „…figyelmeztetést jelentenek az eredmények a magyar kormány számára is. Hogyan is várjuk el az elcsatolt területeinken élő nemzettársainktól, hogy bátran és büszkén vállalják magyarságukat, ha eközben nem érzik a hátuk mögött az anyaország védelmét és határozott kiállását, nem érezhetik azt, hogy Magyarország érdemben fellép az őket ért jogsértések ellen? Hogyan bízhatunk a megmaradásban akkor, amikor nem kapnak segítséget és támogatást a szlovák állampolgárságuktól megfosztott felvidéki magyarok?”

Elgondolkoztató gondolatok.

Továbbra is hajrá Felvidék, hajrá Gúta!

Utószó helyett:

Kedves Magyar Kormány, kedves kormánypárti Politikusok! 

Álljatok a sarkatokra, kezdjétek el végre a beígért nemzetpolitikai fordulatot! Jó lenne, ha Szerbia csatlakozását nem néznétek tétlenül, jó lenne, ha nem hivatkoznátok a Fico-nak küldött gratuláció szövegében, idézem „az elmúlt években tapasztalt biztató együttműködés”-re.

Eljött az idő, hogy a délvidéki választásokon ne foglaljatok állást a VMSZ-Magyar Fordulat párharcban, a miniszterelnök semmiképpen ne vegyen részt az ottani kampányban.

Jó lenne, ha az elmúlt években már megbukott erdélyi politikát (az elmúlt választásokon nyíltan támogattátok az MPSZ-t az RMDSZ ellenében) nem hagynátok aktualizálni azzal, hogy most éppen az EMNP a helyi kedvenc, akit minden erőtökkel támogattok.

Hagyjátok dönteni a helyi magyar közösséget, ne befolyásoljátok a helyi viszonyokat! 

Azon dolgozzatok, hogy minden határon túli nemzetrész esetén minél előbb helyreálljon az egységes politikai képviselet, hiszen az lehet az egyedüli hatékony politikai fegyver.

Tiszta, átlátható nemzetpolitikát!