az "ő" demokráciája

 Hangulatos ígéretekkel, erős propagandával megvezettetve, de amúgy szívügyének tekintve, a nemzet a világháború után  egy teljesen lepusztított, lerombolt, lebombázott országot épített újjá. „dolgozóké a gyár, a föld azé aki megműveli” hirdették a szónokok, amúgy a kétkezi embereknek tetsző szlogenekkel.

 A hatvanas évek végén az „új gazdasági mechanizmus” kis híján a fél kapitalista lét felé repítette az országot, hiszen pl. meghatározott létszámmal engedte volna a magán szektort. Nos ezt a nagy bolsevik hatalmasságok hamar lefújták. Ezután penderítették először hazánkat az imf karmai közé…

 A nyolcvanas évek végén, a köztulajdonnak számító tsz.-ek   és gyárak élén még mindig a megbízható elvtársak ültek. Aztán jött a „rendszerváltás”! Nos, ezek a nagy népképviseleti igazgató elvtársak, mindenféle külső és belső nyomás és fondorlat jóvoltából igazgató urak, majd valahogy egyszer csak tulajdonosok lettek, a nép vagyonát elbirtokolva.

 Ezt a fondorlatos, undorító, átjátszás sorozatot végig irányították a ma baloldalinak hívott szocialista, és liberális pártok: mszp, bajnaiék, bokrosék, gyurcsányék, fodorék.

 Ők féltik ma hazánkban a demokráciát, ők nevezik magukat demokratikus erőknek! Fodor úr ki is jelentette, minden párttal keresi a kapcsolatot, kivéve a Jobbikot, mert az nem demokratikus!

 Na, ja! Ha a demokrácia az ország kirabolóinak szájíze szerinti kormányzás, akkor igaza van!  Én már régóta nem hiszek az ő demokráciájában!

Rákóczi úti körforgalom

 Idén körforgalommá alakítják a Rákóczi- Gáz utca- Széna tér melletti kereszteződést. Mint mondja a helyi képviselő asszony: ha meghibásodik a jelzőlámpa sok a lakossági panasz! És a körforgalommal biztonságosabb lesz a közlekedés.

 Vajon…  Ha hibás a lámpa, megkell javítani! De e helyen, ahol reggelente és délben , kisiskolások hada kel át az úton, szerintem zöld lámpánál biztonságosabban haladnak, mind az amúgy csúcs időben cammogó kocsik között!

 Ezzel együtt a Rákóczi úton kétoldalt parkoló sávot festenek fel, a kevés parkolási lehetőség növeléséért. Vagyis lassul a cammogó kocsisor, de növekszik a parkoló automaták bevétele! Olcsó trükk beruházás nélkül, kevés festékkel e problémát megoldani. A lassuló forgalom, parkolót keresők pöfögése nem jó a környékbelieknek, hiszen több óvoda, iskola, idősek háza, és templom is van itt.

magyar jövő

 Ma mindennél nagyobb kincs egy munkahely az ember számára. Egy munkahely, még ha nem is álmaink netovábbja, de ha fizetnek, már nem halunk éhen, s lakunk valahol, már kincs. Dolgozunk, s ez út végén vágyunk megbecsültként a pihenésre. Egy élt úton keresztül aktívként a jól megérdemelt, a hátralévő időt jó szinten biztosítandó nyugdíjra.

 Vajon a jövőben, tíz, húsz, harminc év múlva lesz-e nyugdíj?  Hiszen tudjuk, öregszik a társadalom, s az aktív korúak egy része is inkább passzív marad a munka frontján. A megszüntetett magyar ipar nyomában beözönlő multik négyezer milliárdot tolnak ki hazánkból évente. A magyar vállalkozók egy része fentről való példával élve, mentik adózás elöl a bevételük. A kormányunk a munkavállalók által befizetett nyugdíjjárulékot átkeresztelte szociális adóvá, így elkölthetik amire csak akarják. S mire akarják mindig is elkölteni? Arra a hatalmas adósság törlesztésére, amiből a magyar nép semmit nem is látott!

 Hatvan- nyolcvan év szennyesét kellene kiteregetni őszintén. Még ha  fejek is hullnak porba. Nagy problémáink megoldásán kellene dolgozni, ahelyett hogy össze-vissza hazugságokkal agitálnak bennünk a lefizetett médiákon keresztül. Mert nem kell sokáig így maradnia mindennek, s nem lesz magyar jövő e hazában. Arra meg nem is merek gondolni, hogy netán ez lehet célja valakiknek…

Jönnek

 Én egyszerűen nem értem hogy adhatunk felmentést ennyi gazemberségre, hazaárulásra!

Hányszor, de hányszor építettük fel e hazát, melyet mindig idegenek igáztak, romboltak le. De mindig túléltünk, újrakezdtük. A huszadik század azonban elhozta azt, melyet előre nem sejtettünk. E hazában élő emberek félresiklott ideológiájuktól vezérelve tették tönkre az országot! Zsebüknek kedvezve

árverezték gyáraink, ajándékozták közműveinket. Liberális aberrációtól hajtva szajkózták tehetségtelenségünk, írták át történelmünk. És örvendeztek a bajba jutottak számának növekedésén. Közénk lövettek mikor egy ökölbe forrt az ellenszenvünk irányukba.

 2010-es választási vereségük nagy részük eltüntette, elhallgattatta. De nem bűnbánatot keresve vonultak vissza, nem esedeznek bocsánatért! Nem! Pár év sunnyogás után újra előbújtak méregdrága villáikból, s újra szócsövei lettek „nyugat” erőszakos gyarmatosítóinak. Újra bűnnek titulálják a hazafiasságot, újra lenézni való számukra a magyar tudat!

 Hát tisztelt jelen idejű kormány! Ezt a nagy hibát hogy követhettétek el? Ország tönkretevő, hazaárulókat nem elítélni? Vagy nektek jobb ellenfelek ők mint a nemzeti oldal? Mert a nemzeti oldal igazsága utat tör az elhallgattatás falán is! A hazugságban közös pártok kiegyezni képesek… Most már ez van! Újra bepofátlanodnak az életünkbe. Provokálnak az interneten. Gúnyosan magyaroznak. Megmondják kit tüntethetünk ki.

 Elfelejtik eddigi tetteik! Egyszóval: jönnek!