Nem leszünk gyarmat?

 És végül Kövér úr is elismerte: ömlik a pénz a határainkon kifelé! Igen. Két hosszú évtized megtervezett gazemberségei után beismerhetjük, semmink sincs! Nem termelünk magunknak, nem szolgáltatunk magunknak. Még egy telefon vagy egy műsorszóró társaságot sem tudunk csinálni, hogy az igazán fontos villany, távfűtő, vagy vízszolgáltató cégek külföldi tulajdonba juttatásáról már ne is beszéljek.
 A pénz ömlik kifelé, mi mégis ennek töredékéért alázkodunk Brüsszelben, ahelyett hogy itthon lennénk keményebbek, határozottabbak,    öntudatosabbak. Nekünk azért dobtak alamizsnát hogy kivágjuk szőlőinket, levágjuk marháinkat, leromboljuk cukorgyárainkat. A népnek átvágták köldökzsinórját, megszűnt hazájához tartozónak lenni.
 Nem leszünk gyarmat! Hirdeti kormányunk és kormányfőnk.
Szó nélkül letolják a megszorításokat az önkormányzatoknak, és lesz most ingatlanadó, és lesz helyi buszközlekedés ésszerűsítésének nevezett járatmegszűnés. Igaz is, minek busz, ha nincs hova dolgozni menni. Én sem gondolom hogy gyarmat leszünk, mert már azok vagyunk!
 Az ország lassú nemzettelenítését egykedvűen fogadók dopemant  szeretnék köztársasági elnöknek. Hurrá! Csak ha majd mind lopni megyünk, azt tessék megmondani kihez lehet még?

 Arra kíváncsi vagyok, hogy mikor hamarosan a földjeink elajándékozásáról kell dönteni, lesznek-e tökös legények a parlamentben, és kimondják amit ígértek:  Földet soha külföldinek! Vagy hunyászkodva védekeznek, ilyen az EU! Értsétek meg, kell nekik!
 Ideje lenne összezárnunk magyarok! Menteni mi még menthető, és lépésről lépésre visszaszerezni mit eladtak áruló kormányaink. Nem csak azért mert ez a mi hazánk, de főleg azért, mert unokáinknak is ez kell legyen!

Mi lesz veled Felvidék?

Szombaton választásokat tartottak „Szlovákiában”. A magyarok az MKP és a Híd-Most között választhattak. Sajnos a többi határon túli területhez hasonlóan, pár évvel ezelőtt itt is megtört az egységes érdekképviselet, így a választók szavazatai e két csoportosulás között oszlottak meg. Sajnos, mint kiderült, a választásokat fölényesen nyerő Smer is kapott magyar voksokat, annak ellenére, hogy magyarellenességéről már korábban is megbizonyosodhattunk. 

Az utóbbi órákban közzétett írásokban, többen is felellőségre vonták a felvidéki magyarokat a kialakult végeredmény miatt. Mint tudjuk, a két párt közül a Híd-Most bejutott, az MKP 5% alatti eredményével nem jutott be a törvényhozásba. 

Ha már ilyen szerencsétlenül alakult a helyzet, hogy két felé szakadt a felvidéki magyarság politikai képviselete, az lett volna a szerencsés, ha mindkettő megkapja a bejutáshoz szükséges szavazatszámot, hogy ne menjen kárba egyetlen magyar szavazat sem. Sajnos nem ez történt. 

Felvetődik pár kérdés. Feladták nemzetüket a felvidéki magyarjaink? Mi vezethetett ehhez az eredményhez, kinek jó ez?

Mint tudjuk, az északi tömbszlovák régiókban jelentősen többen mentek el szavazni, mint délen, ahol a magyarok élnek. Miért nem vettek részt elegen?

Felsorolok pár gondolatot:

-talán elegük lett van a megosztottságból, az állandó acsarkodásból

-nem érzik azt, hogy a két csoport valamelyike az ő érdekeiket képviselné

-zavarta őket, hogy nem először budapesti kormánykörök akarták ráerőltetni egyik vagy másik résztvevőt, megsértve ezzel azt az elvet, miszerint tiszteletben tartják az ottaniak választását, nem téve különbséget magyar és magyar között

-egyik párt sem tudott olyan programot felmutatni, ami megfogta volna a közösséget

Az biztos, a jövőre nézve, mindent át kell gondolni. Nem hiszem, hogy a Hídnak közömbös lehet, hogy elvesztett több mint százezer potenciális szavazót, ahogyan az MKP is, nem beszélve a távolmaradókról. Jó lenne, ha végre a bejutott párt figyelembe venné a vesztes programját, annak követeléseit, hiszen csak minden második magyar szavazatot sikerült megszereznie. Ha már érdekképviseletet hirdetnek, akkor azokat is képviseljék, akik ebben a körben az MKP-t támogatták.

Aztán felvetődött, hogy aki nem az MKP-ra szavazott az feladta magyarságát, esetleg áruló. Nagy szavak ezek. Ezek szerint a szombati szavazáson résztvevő magyarok fele ilyen lenne? Nem hiszem. És ki dönti el és honnan teszi ezt? Budapestről, Erdélyből vagy máshonnan?

Higgyük el, a felvidéki magyarok önszántukból szavaztak úgy ahogy, felnőtt emberek, nagy valószínűséggel tudták, hogy miért ikszelték be egyik vagy másik pártot. Tiszteljük meg őket azzal, hogy figyelembe vesszük, tiszteletben tartjuk döntésüket, hiszen ők azok, akik helyben laknak és tudják, hogy számukra mi a jobb.

Ami ehhez tartozik még: a mindenkori magyar kormány tagjai legyenek szívesek nem beleszólni a helyi viszonyokba, ne kampányoljanak egyik vagy másik oldalon, ne próbáljanak kialakítani számukra szervilis alakulatokat, hiszen ezzel csak ártanak a helyben élő magyar közösségnek. Ha olyan döntés születne, hogy valamilyen szinten segíteni szeretnék a kampányt, akkor kötelességük minden egyes magyar alakulatot egyenlően támogatni, hiszen minden határon túli magyar testvérünk egyenlő kell, hogy legyen számunkra, még ha politikai meggyőződésük nem is azonos.

Tegnap a választásokkal egy időben, népszavazás volt két településen, amelyek a ráaggatott szlovák nevektől próbáltak megszabadulni, egyik Gúta (Kolárovo), a másik Pered (Tešedíkovo). Gútán sajnos a részvétel 50% alatti maradt, így nincs esély arra, hogy a város visszakapja eredeti nevét, nem úgy, mint Pered esetében, ahol érvényes volt a népszavazás. Gúta esetében elgondolkodtató, hogy egy 80%-ban magyar településen egy ilyen ügy nem tudta megmozgatni a helyi közösséget. Azért mert ez nem sikerült, úgy gondolom, senkit nem jogosít fel olyan kijelentésekre, mint: „…Gúta elvált a magyar nemzettől. Önmagát tagadta ki a magyar valóságból. Megtagadta magyarságát, hogy végleg kipusztuljon ősi földjéről. Gúta nem kér belőlünk, magyarokból és ez a szégyenfolt ma már lemoshatatlan a kolárovoiakról!”.

Nem tartom helyesnek az ilyen kinyilatkozásokat, hiszen ezzel azokat is meg lehet sérteni, akik megmozgattak mindent az ügy érdekében. Ott mindenkinek egy emberként meg kellett volna tennie mindent az ügy érdekében, nemcsak az MKP-nak, hanem minden magyar politikai és civil szervezetnek. Ez az eredmény minden gútainak, minden felvidékinek a kudarca, úgy gondolom, hogy a fenti mondatok csak még nagyobbat rúgnak a helyi magyar közösségbe.

Nekünk az a dolgunk, hogy támogassuk őket, főleg annak tudatában, hogy előreláthatóan nagyon nehéz évek elé néz a felvidéki magyarság. 

Legyük mellettünk és segítsük mindennapjaikat, akár azzal is, hogy ha tehetjük, látogassunk ki az általuk lakott tájakra, próbáljunk baráti kapcsolatokat kialakítani, annak érdekében is, hogy erősítsük bennük a magyar nemzethez való tartózás érzését. 

Én ezt az utat választom, bízom benne, hogy ezzel nem leszek egyedül.

Végül idézek egy másik nyilatkozatból: „…figyelmeztetést jelentenek az eredmények a magyar kormány számára is. Hogyan is várjuk el az elcsatolt területeinken élő nemzettársainktól, hogy bátran és büszkén vállalják magyarságukat, ha eközben nem érzik a hátuk mögött az anyaország védelmét és határozott kiállását, nem érezhetik azt, hogy Magyarország érdemben fellép az őket ért jogsértések ellen? Hogyan bízhatunk a megmaradásban akkor, amikor nem kapnak segítséget és támogatást a szlovák állampolgárságuktól megfosztott felvidéki magyarok?”

Elgondolkoztató gondolatok.

Továbbra is hajrá Felvidék, hajrá Gúta!

Utószó helyett:

Kedves Magyar Kormány, kedves kormánypárti Politikusok! 

Álljatok a sarkatokra, kezdjétek el végre a beígért nemzetpolitikai fordulatot! Jó lenne, ha Szerbia csatlakozását nem néznétek tétlenül, jó lenne, ha nem hivatkoznátok a Fico-nak küldött gratuláció szövegében, idézem „az elmúlt években tapasztalt biztató együttműködés”-re.

Eljött az idő, hogy a délvidéki választásokon ne foglaljatok állást a VMSZ-Magyar Fordulat párharcban, a miniszterelnök semmiképpen ne vegyen részt az ottani kampányban.

Jó lenne, ha az elmúlt években már megbukott erdélyi politikát (az elmúlt választásokon nyíltan támogattátok az MPSZ-t az RMDSZ ellenében) nem hagynátok aktualizálni azzal, hogy most éppen az EMNP a helyi kedvenc, akit minden erőtökkel támogattok.

Hagyjátok dönteni a helyi magyar közösséget, ne befolyásoljátok a helyi viszonyokat! 

Azon dolgozzatok, hogy minden határon túli nemzetrész esetén minél előbb helyreálljon az egységes politikai képviselet, hiszen az lehet az egyedüli hatékony politikai fegyver.

Tiszta, átlátható nemzetpolitikát!

március 15

 Mintha látnám vágtató huszárok seregét mint üti vágja az ellent, mintha hallanám a kérést: menni kell! Védeni a hazát. S mennyi szív dobban, mi kérés, számukra parancs! Kétség nélkül, ha kell, a végeken ott halni meg!

 Köd gomolyog a Keleti- Kárpátok hágóiban, némítva ezernyi jajszót, s takarva múltnak szennyét, egy védtelen nemzetet lerohanó muszka had emlékét. A koncnak dobott nemzet ma emlékezni gyűl össze. Gondolva kegyetlen elnyomóira, de éltetni számtalan hősét e dicsőséges időnek.

 Emlékezni, de erőt meríteni is kell! Hisz a 12 pont kérése közel sincs teljesítve. Az elhallgatás és elhallgattatás a demokrácia álarca mögül még igény. Szolgáknak szánnak bennünk hazánkban, a lehetőségeitől is megfosztott szolgáknak...
 Mintha hallanám a jajveszékelő nép sírását, ahogy dúlja császári had. Viszi a terményt, és írja a kegyetlen törvényt, hogy erővel úr maradjon e kivérzett népen.
 És most is hallom a jajveszékelő nép sírását, ahogy dúlja "császári" bank! Most is visz mindent, és írja a kegyetlen törvényt, hogy erővel úr maradjon e kivérzett népen!

Hajrá Felvidék!

Március 3-án részt vettem a Magyar Koalíció Pártjának Gútán rendezett kampánygyűlésén. A rendezvény a magyar Himnusz eléneklésével indult, mely többünk szeméből könnyeket csalt elő. E pillanatok különleges feltöltődést adtak a tízezres városban zsúfolásig megtelt Művelődési Házban résztvevő vendégeknek. 

Ezt követően bemutatták az MKP jelöltjeit. A párt az utóbbi időkben nagy átalakuláson ment át, csapata megújult. A színpadra lettek szólítva a képviselőjelöltek, soraikban feltűnően sok volt a fiatal. Igazi magyar koalícióról beszélhetünk, hiszen az MKP meghatározó személyiségei mellett a listán helyet kaptak többek között a Via Nova ICS fiataljai illetve meghatározó felvidéki magyar civilek is. Megható beszédet tartott Horváth Árpád Gúta polgármestere és Koczkás Beáta a település alpolgármestere. 

Az alpolgármester asszony a régiót érintő gazdasági kérdések mellett szót ejtett az egy időben zajló népszavazásról is, mely végre rendezné a település nevének kérdését is. Ma a település hivatalos neve Kolárovo, melyet az ötvenes években aggattak rá, így átváltoztatva a magyar Gúta elnevezést. Ha a kezdeményezés megkapja a szükséges voksokat, kormányszinten kell rendezni a kérdést. 

Az igényes szórakozásról Wolf Kati, Fábry Sándor és a Ghymes együttes gondoskodott, műsorukat vastapssal viszonozta a közönség.

A képviselők név szerinti bemutatását követően Berényi József az MKP elnöke tartott egy rövid, de igen tartalmas beszédet, mely érintette a régió leszakadásának problémáját, a munkanélküliség elviselhetetlen mértékét, ugyanakkor szót ejtett a felvidéki magyarság problémáiról is. Világosan kijelentette, hogy a nyugat európai modellekhez hasonlóan (finnországi svédek, dél-tiroli osztrákok) a felvidéki magyarságnak joga van az önkormányzatiságra, autonómiára, mely felvetést a közönség nagy lelkesedéssel fogadta.
Kedves felvidékiek! Nem Csonkaországból kell eldönteni, hogy ki képviseljen Benneteket, engem viszont meggyőzött a kiállított MKP csapat, ha tehetném, rájuk szavaznék. Biztosan találtok a listán olyan személyeket, akiket ismertek, akikkel szimpatizáltok, preferencia szavazataitokkal beleszólhattok a kialakított sorrendbe.

Bízunk benne, hogy mindannyian átérzitek a választás jelentőségét és a lehető legtöbben elmentek szavazni, viszitek magatokkal azokat az ismerősöket, rokonokat, akik egyébként kihagynák a március 10-i választásokat. Járuljatok minél többen az urnák elé, hiszen távolmaradásotokkal akaratlanul is a szlovák pártokat támogatjátok.

Hajrá Gúta, hajrá Felvidék!