A kommunizmus fekete könyve (Le Livre noir du communisme) 1997 novemberében jelent meg, azonnal hatalmas vitát kiváltva mind történészi, mind politikai körökben.
A szerzők kettős célt tűztek ki maguk elé: megakadályozni a felejtést (travail de mémoire), illetve megvizsgálni, milyen szerepet foglal el a kommunizmus működésében a bűn, az erőszak, a gyilkosság. A könyv kritikusai a lehető legritkábban bírálják a mű valamely részének ténybeli pontosságát, annál sikertelenebbnek ítélik a vállalkozást a második célkitűzést illetően.
A könyvben Stephan Curtois felveti a kommunizmus nürnbergi perének kérdését. A könyv szerint a kommunista államok valóban kimerítették mind az emberiség elleni bűntett, mind a háborús bűntett, mind pedig a béke elleni bűntett fogalmát. „Miért használjuk ezeket a kifejezéseket csak a nácizmus áldozatai, illetve különböző etnikai indítékú mészárlások kapcsán”?
A könyv külön részekben folgalkozik a Szovjetunió, Kína, a többi ázsiai ország (Észak-Korea, Vietnam, Laosz, Kambodzsa), Kelet-Európa, valamint a harmadik világ kommunista jellegű politikai berendezkedésű országainak történéseivel.
A könyv adatati szerint a kommunizmus számlájára mintegy 100 millió áldozat írható (s ezek csak a halálos áldozatok):
- Szovjetunió: 20 millió áldozat;
- Kína: 65 millió;
- Vietnam: 1 millió;
- Észak-Korea: 2 millió;
- Kambodzsa: 2 millió;
- Kelet-Európa: 1 millió;
- Latin-Amerika: 150 000;
- Örményország: 1 millió
- Lengyelország: 1 millió
- Magyarország: 0,5 millió
- Afrika: 1,7 millió;
- Afganisztán: 1,5 millió;
- a nemzetközi kommunista mozgalom, illetve a hatalomra soha nem került kommunista pártok számlájára pedig körülbelül 10 000 áldozat írandó (14. o.).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Az Ön bejegyzését előzetesen moderáljuk, elkerülendő a szándékos provokációt és egyéb rosszhiszemű írások, tartalmak megjelenését. Megértését köszönjük.
Kérem a megjegyzést kezdje a nevének megadásával, ha szeretné.