Ki marad itthon?

 Kint a levegő is hűvösebb, s mikor szemem keletre vetem, ahogy kel föl a nap, homályos körvonalaiban városom vélem látni. De aztán elillan e kép, s újra megráztat a hűvös szél, messze vagyok hazám, de nem én hagytalak el! Hívhatják sorsnak, de már a remény illant el, hogy változhat még az élet, fordulhat jobbra…

Két hosszú évtized után ma háromszor annyian tervezik a kivándorlást! Mára elmúlt a pillanatnyi remény, helyén a döbbent realitás, nem nekünk terem itthon babér! Európa jövője itt keleten van, de a jelene nyugaton! Ha munkád van, dolgozhatsz egy nyugati bérének harmadáért. Sok itthoni vállalkozónál éppen csak bejelentve, a szabadságod sem kifizetve, „hisz nem termelsz, mit akarsz?” a keseredés árnyékképe növekszik csak előtted. Hát mi tartson itthon? A család? Viszed őket is! Hol ÉLNI hagynak ott tervezed a jövőd!

 Fásult az ország! Beletörődöm tömegek reggel és este szürkén jönnek és mennek. És mindahány kifosztó vezérektől megvezetve ordítod le a másik ember fejét. Mindannyian vakok. Nem saját sorsunk kovácsai voltunk. De a magunk érdekében kellene kezünkbe venni a gyeplőt, és elfelejteni az eddigi kifosztó vezéreket, ha akarjuk még hogy legyen itthon jövőnk!

az "ő" demokráciája

 Hangulatos ígéretekkel, erős propagandával megvezettetve, de amúgy szívügyének tekintve, a nemzet a világháború után  egy teljesen lepusztított, lerombolt, lebombázott országot épített újjá. „dolgozóké a gyár, a föld azé aki megműveli” hirdették a szónokok, amúgy a kétkezi embereknek tetsző szlogenekkel.

 A hatvanas évek végén az „új gazdasági mechanizmus” kis híján a fél kapitalista lét felé repítette az országot, hiszen pl. meghatározott létszámmal engedte volna a magán szektort. Nos ezt a nagy bolsevik hatalmasságok hamar lefújták. Ezután penderítették először hazánkat az imf karmai közé…

 A nyolcvanas évek végén, a köztulajdonnak számító tsz.-ek   és gyárak élén még mindig a megbízható elvtársak ültek. Aztán jött a „rendszerváltás”! Nos, ezek a nagy népképviseleti igazgató elvtársak, mindenféle külső és belső nyomás és fondorlat jóvoltából igazgató urak, majd valahogy egyszer csak tulajdonosok lettek, a nép vagyonát elbirtokolva.

 Ezt a fondorlatos, undorító, átjátszás sorozatot végig irányították a ma baloldalinak hívott szocialista, és liberális pártok: mszp, bajnaiék, bokrosék, gyurcsányék, fodorék.

 Ők féltik ma hazánkban a demokráciát, ők nevezik magukat demokratikus erőknek! Fodor úr ki is jelentette, minden párttal keresi a kapcsolatot, kivéve a Jobbikot, mert az nem demokratikus!

 Na, ja! Ha a demokrácia az ország kirabolóinak szájíze szerinti kormányzás, akkor igaza van!  Én már régóta nem hiszek az ő demokráciájában!

Rákóczi úti körforgalom

 Idén körforgalommá alakítják a Rákóczi- Gáz utca- Széna tér melletti kereszteződést. Mint mondja a helyi képviselő asszony: ha meghibásodik a jelzőlámpa sok a lakossági panasz! És a körforgalommal biztonságosabb lesz a közlekedés.

 Vajon…  Ha hibás a lámpa, megkell javítani! De e helyen, ahol reggelente és délben , kisiskolások hada kel át az úton, szerintem zöld lámpánál biztonságosabban haladnak, mind az amúgy csúcs időben cammogó kocsik között!

 Ezzel együtt a Rákóczi úton kétoldalt parkoló sávot festenek fel, a kevés parkolási lehetőség növeléséért. Vagyis lassul a cammogó kocsisor, de növekszik a parkoló automaták bevétele! Olcsó trükk beruházás nélkül, kevés festékkel e problémát megoldani. A lassuló forgalom, parkolót keresők pöfögése nem jó a környékbelieknek, hiszen több óvoda, iskola, idősek háza, és templom is van itt.

magyar jövő

 Ma mindennél nagyobb kincs egy munkahely az ember számára. Egy munkahely, még ha nem is álmaink netovábbja, de ha fizetnek, már nem halunk éhen, s lakunk valahol, már kincs. Dolgozunk, s ez út végén vágyunk megbecsültként a pihenésre. Egy élt úton keresztül aktívként a jól megérdemelt, a hátralévő időt jó szinten biztosítandó nyugdíjra.

 Vajon a jövőben, tíz, húsz, harminc év múlva lesz-e nyugdíj?  Hiszen tudjuk, öregszik a társadalom, s az aktív korúak egy része is inkább passzív marad a munka frontján. A megszüntetett magyar ipar nyomában beözönlő multik négyezer milliárdot tolnak ki hazánkból évente. A magyar vállalkozók egy része fentről való példával élve, mentik adózás elöl a bevételük. A kormányunk a munkavállalók által befizetett nyugdíjjárulékot átkeresztelte szociális adóvá, így elkölthetik amire csak akarják. S mire akarják mindig is elkölteni? Arra a hatalmas adósság törlesztésére, amiből a magyar nép semmit nem is látott!

 Hatvan- nyolcvan év szennyesét kellene kiteregetni őszintén. Még ha  fejek is hullnak porba. Nagy problémáink megoldásán kellene dolgozni, ahelyett hogy össze-vissza hazugságokkal agitálnak bennünk a lefizetett médiákon keresztül. Mert nem kell sokáig így maradnia mindennek, s nem lesz magyar jövő e hazában. Arra meg nem is merek gondolni, hogy netán ez lehet célja valakiknek…