A kommunizmus áldozatainak emléknapja

Egy nap mikor azokra gondolunk kiket gulágba, munkatáborokba küldött a vörös hatalom, egy nap mikor emlékezünk a névtelen és neves ellenállókra, kik szembeszálltak a gonoszságban fogant rendszerrel, a kommunizmussal.

 Nem mindenki számára becses nap ez! Vannak itt köztünk még kik halálba küldték az embereket, kik nevetve húzták keményebbre a gyeplőt nyakunk körül. És még itt vannak köztünk, néhányan lesütött szemmel, de sokan most is boldogan vállalva sötét múltjuk, hirdetve a borzalmak évtizedeinek eszméit. Megtehetik. Örököseik most is hatalomért küszködnek. Most is tele hazudják világunk. A kommunizmus rémes keze a máig elér, sőt túl nyúlik rajta. S áldozatai nem csak a hősök, hanem mind azok vagyunk! Hiszen ők árulták ki országunk, s taszították ilyen mélyre a nemzetet! S vádolom cinkosaikat, kik elítélni  számon kérni félnek őket, s hagyják hogy átfordult nemzetközi internacionáléjuk magáévá tegye Hazánk maradékát is! 

Hét szűk esztendő

 Nagy örömmel tért vissza Brüsszelből miniszterelnökünk. Fáradtságos és hosszú küzdelemben volt része, szavai szerint, s szerinte megérte e küzdelem, hiszen nyertünk! Mint győztes hadvezér néz ránk, s mosolya optimizmust sugall. Hurrá! Nyertünk!
 Egy hét éves uniós pénzügyi ciklus véget ért. A most következő periódus valahogy több pénzt juttat hazánknak mint az előző, bár hivatalosan is a megszorítás költségvetését fogadta el Brüsszel.
 Nos egy kicsit több jut. Bár a hivatalos adatokra kíváncsi vagyok, az ő verzióját megtudtuk. És hogy az előző 7 év euró milliárdjaiból mi lett, igazából nem tudom. De nagy "eredmény" hogy már nem finanszírozunk hadsereget,  a nemzet áruló szdsz eredményeképp, hogy finanszírozhatatlanságig leszegényedett az egészségügy, hogy az oktatás ingyenessége végóráit éli, hogy nyugdíjra nem jut, így a végtelenségig emelkedik a korhatár, hogy járhatatlanok az útjaink, hogy adósságban vergődnek az önkormányzatok, az emberek jó része minimál bért keres, ha dolgozik, hogy csak tavaly százezer magyar hagyta el az országot. És most úgy gondolom én is örülhetek, mert a szó kireppent: több euróból épülhet a semmi! A magyar légvár!

Háború, fű alatt

 Bogár László már beismerte, hogy kormányunk a magyar nép egyharmadát az út szélén hagyja. Vagyis az áhított növekedés sohasem fog beindulni, hogy szakmunka és agrármunka gyarapodásával a segédmunkásokra is nagyobb szükség legyen. Így adva kenyeret a családoknak, hajlékot fejük fölé. Nem. A stagnáló keveset ossza a még agilisek között, a többet a felső keveseknek, s valami csurranót a gürcölő tömegnek.
 Úgy vagyunk az országban, mint albérlő a bérleményben. Lakunk a máséban, fizetjük minden költségét, s már nem marad arra hogy sajátra gyűjthessünk! Így vagyunk az országban! Hisz nézz bármire itt, már eladták, privatizálták, átjátszották. Lakunk a bérleményben, mit úgy hívnak Magyarország! Az utolsó "stációban" kihúzzák lábunk alól a talajt, vagyis nagy mogulok megszerzik földjeink, majd csapra verjük vízkészletünk, nevetséges szerződéssel mint a gázvagyont. Aztán jön a főbérlő s kitessékel a hazából, vagy szolgának talán megtart, s leszünk a Kárpát-medencei palesztinok...
 De úgy is végünk! Hiszen munkahely elvesztési félelmünkben, a fizetésnek nevezett juttatások beoszthatatlanságáért, a nemzeti érzelmek kigúnyolása miatt, az alulról és felülről ránk telepedő rettegtetők számának növekedése miatt nem vállalunk gyermeket, így lassan kihalunk. Eltűnünk. Nagyon úgy tűnik feladtuk...
 S hogy mégsem így van, s van remény, hogy pislákol még a lelkek mélyén a vágy hogy másképp legyen, hogy ne adjuk fel, hogy talán most már néhányan vállvetve állunk össze, de napról napra többen... az mégis kiderül... Nemzetünk érdekében felesküdött kormányaink, képviselőink munkáját értékelhetjük: csak nézz körül! De a Jobbikos Gyöngyösi Márton " ki milyen állampolgárságú még?" kérdését nacizó, fasisztázó hisztéria keltés után mégis több százan jöttek megvitatni azt, amit mindenki tud, és otthon magával beszél csak meg. Gyöngyösi Márton képviselő úr fóruma Fehérváron nem provokatív vagy kimagyarázó volt. A megjelenő polgárok, honfitársaink, szinte helyette tárták fel az elmúlt évtizedek visszásságait, a ránk telepedő pénzvilág könyörtelenségét, a nemzetbiztonsági kockázatot jelenthető kettős állampolgárságú képviselők megismerésének óhaját. Ez a fórum rólunk szólt. Egy lehetőséget felvillantva egy igazságosabb, magyar jövő felé...

Az igazságtól való félelem

 Az hogy a két "nagy" párt mögött ugyanazok a pénzügyi körök állnak tudtam, most már látszik is, hiszen egy színpadra kényszerítette őket az érdek, lenyomni a feltörekvő új erőt! Mert merik venni a bátorságot a nagyok megbízóit piszkálgatni.
 Bizonyítványuk e nagyoknak kiállíttatott, hiszen eredményük igen csak látszik az ország állapotán!
És az összes lenyúlt média befolyásolt hírei kellenek, hogy látszólagos nyugalom legyen a Hazában.

 De a hazugság fala már rég megrepedt, már omladozni kezdett! Már a tv2 nézőit sem tudják túlnyomórészt befolyásolni, ezt Gyöngyösi révén gerjesztett állfélelmükből kinyáladzott kérdésükre kapott válaszok  aránya bizonyítja. A rózsaszín burokba tálalt állami földosztás még soha nem látott összefogásra kényszeríti a gazdákat, hiszen földet nem ők, helyben lakók kaptak, hanem idegenek, zömében kormányközeli és baráti személyek!

 Félő  hogy húsfeldolgozóink is kótya-vetye "cukorgyári" sorsra jutnak. A jövőre eu-s pénzből fejleszteni kívánt sertésállományunk már nem magyar cégek fogják feldolgozni!
 Mikor lesz ennek vége? Nos majd ha képviselőt csak olyat választunk, ki hazafias érzelemből vállalja, extra juttatások nélkül is, hiszen ez is munka, s a munka jussát minősége szerint utólag szokás fizetni!