A kommunizmus áldozatainak emléknapja

Egy nap mikor azokra gondolunk kiket gulágba, munkatáborokba küldött a vörös hatalom, egy nap mikor emlékezünk a névtelen és neves ellenállókra, kik szembeszálltak a gonoszságban fogant rendszerrel, a kommunizmussal.

 Nem mindenki számára becses nap ez! Vannak itt köztünk még kik halálba küldték az embereket, kik nevetve húzták keményebbre a gyeplőt nyakunk körül. És még itt vannak köztünk, néhányan lesütött szemmel, de sokan most is boldogan vállalva sötét múltjuk, hirdetve a borzalmak évtizedeinek eszméit. Megtehetik. Örököseik most is hatalomért küszködnek. Most is tele hazudják világunk. A kommunizmus rémes keze a máig elér, sőt túl nyúlik rajta. S áldozatai nem csak a hősök, hanem mind azok vagyunk! Hiszen ők árulták ki országunk, s taszították ilyen mélyre a nemzetet! S vádolom cinkosaikat, kik elítélni  számon kérni félnek őket, s hagyják hogy átfordult nemzetközi internacionáléjuk magáévá tegye Hazánk maradékát is! 

Hét szűk esztendő

 Nagy örömmel tért vissza Brüsszelből miniszterelnökünk. Fáradtságos és hosszú küzdelemben volt része, szavai szerint, s szerinte megérte e küzdelem, hiszen nyertünk! Mint győztes hadvezér néz ránk, s mosolya optimizmust sugall. Hurrá! Nyertünk!
 Egy hét éves uniós pénzügyi ciklus véget ért. A most következő periódus valahogy több pénzt juttat hazánknak mint az előző, bár hivatalosan is a megszorítás költségvetését fogadta el Brüsszel.
 Nos egy kicsit több jut. Bár a hivatalos adatokra kíváncsi vagyok, az ő verzióját megtudtuk. És hogy az előző 7 év euró milliárdjaiból mi lett, igazából nem tudom. De nagy "eredmény" hogy már nem finanszírozunk hadsereget,  a nemzet áruló szdsz eredményeképp, hogy finanszírozhatatlanságig leszegényedett az egészségügy, hogy az oktatás ingyenessége végóráit éli, hogy nyugdíjra nem jut, így a végtelenségig emelkedik a korhatár, hogy járhatatlanok az útjaink, hogy adósságban vergődnek az önkormányzatok, az emberek jó része minimál bért keres, ha dolgozik, hogy csak tavaly százezer magyar hagyta el az országot. És most úgy gondolom én is örülhetek, mert a szó kireppent: több euróból épülhet a semmi! A magyar légvár!