demokrata

 Furcsa érzésem van a demokráciáról. Tudjuk vannak kik nevükben viselik e címet: a fiatal demokraták, a demokratikus koalíció, vannak kik erőteljesen bizonygatják magukról: az mszp, lmp, s ők lepik el a média mocsarait: mi nekik megfelelő az jelenjen meg, az demokratikus, s mi nekik hátrányos az írásra nem alkalmas. De ha már hírként elindult mégis, terjesztője csak fasiszta, rasszista, antiszemita lehet.
 De gondolkodjunk. Demokraták vagyunk, mint a görögök egykor, hol az arisztokraták eldöntötték hogy éljenek városuk lakói, a lakosok élték a döntés következményeit. Ott csak a gazdag, a befolyásos dönthetett, s ez érvényes volt mindenkire.
 Most ez van-e? Mintha a mi demokráciánk nekünk jogot arra adna hogy megszavazhatjuk a következő négy évre a bennünket egyáltalán nem képviselő, eu-hű, kitudja milyen hű, gazdaságot, magyarságot látszatra képviselő társaságot. Igen! Ez valakinek demokratikus teljesen! Valakinek önfeladás maradéktalanul...

Cigányútra ment közbiztonság

 Mintha éles kardhegyek sora előtt haladnánk,  csak pislantani merünk erre vagy arra, kérdezni, vagy lépni tán? –azt nem lehet… a hazugság, a kimondhatatlan fala ez, melyről letérni nem engednek.  Mert  van a mondás: amiről nem beszélünk az nincs!

 Hírhedt környék hol munkahelyem rejlik. Zömében öreg lakókkal, kik még gyerekkorukban mint falun, élték életük, tartva marhát, s gazdálkodva földjeiken.

De hírhedt a környék csak most lett! Miután a „védett faj” néhány egyede erre kapott lakhatást a korábbi illegális berendezkedésük felszámolása után. Mert nekik lakhatás jár! Nem úgy mint a „Türelem Népének” !  Hát itt rendezkedtek be, úgy mint rég, s borult a megszokott élet. S a kiscégek sora, köztük hol én is dolgozom, , csak vár teremtésére a rendnek, vár, csak vár… Mert rendet szeretnének! Mert „védett faj” néhány egyedét hajtja vére, na nem a munka felé, csak a munkahely környékére. S jelzi vonulásuk több feltört kocsi, kirámolt kamion, rézkábel s egyebek hiányzása raktárakból. Van jelentés, és feljelentés, van igény a rendre, de csönd van nagy, és még nagyobb csendre intenek:  mert amiről nem beszélünk, az nincs!


kapcsolódó cikk itt