Háború, fű alatt

 Bogár László már beismerte, hogy kormányunk a magyar nép egyharmadát az út szélén hagyja. Vagyis az áhított növekedés sohasem fog beindulni, hogy szakmunka és agrármunka gyarapodásával a segédmunkásokra is nagyobb szükség legyen. Így adva kenyeret a családoknak, hajlékot fejük fölé. Nem. A stagnáló keveset ossza a még agilisek között, a többet a felső keveseknek, s valami csurranót a gürcölő tömegnek.
 Úgy vagyunk az országban, mint albérlő a bérleményben. Lakunk a máséban, fizetjük minden költségét, s már nem marad arra hogy sajátra gyűjthessünk! Így vagyunk az országban! Hisz nézz bármire itt, már eladták, privatizálták, átjátszották. Lakunk a bérleményben, mit úgy hívnak Magyarország! Az utolsó "stációban" kihúzzák lábunk alól a talajt, vagyis nagy mogulok megszerzik földjeink, majd csapra verjük vízkészletünk, nevetséges szerződéssel mint a gázvagyont. Aztán jön a főbérlő s kitessékel a hazából, vagy szolgának talán megtart, s leszünk a Kárpát-medencei palesztinok...
 De úgy is végünk! Hiszen munkahely elvesztési félelmünkben, a fizetésnek nevezett juttatások beoszthatatlanságáért, a nemzeti érzelmek kigúnyolása miatt, az alulról és felülről ránk telepedő rettegtetők számának növekedése miatt nem vállalunk gyermeket, így lassan kihalunk. Eltűnünk. Nagyon úgy tűnik feladtuk...
 S hogy mégsem így van, s van remény, hogy pislákol még a lelkek mélyén a vágy hogy másképp legyen, hogy ne adjuk fel, hogy talán most már néhányan vállvetve állunk össze, de napról napra többen... az mégis kiderül... Nemzetünk érdekében felesküdött kormányaink, képviselőink munkáját értékelhetjük: csak nézz körül! De a Jobbikos Gyöngyösi Márton " ki milyen állampolgárságú még?" kérdését nacizó, fasisztázó hisztéria keltés után mégis több százan jöttek megvitatni azt, amit mindenki tud, és otthon magával beszél csak meg. Gyöngyösi Márton képviselő úr fóruma Fehérváron nem provokatív vagy kimagyarázó volt. A megjelenő polgárok, honfitársaink, szinte helyette tárták fel az elmúlt évtizedek visszásságait, a ránk telepedő pénzvilág könyörtelenségét, a nemzetbiztonsági kockázatot jelenthető kettős állampolgárságú képviselők megismerésének óhaját. Ez a fórum rólunk szólt. Egy lehetőséget felvillantva egy igazságosabb, magyar jövő felé...

Az igazságtól való félelem

 Az hogy a két "nagy" párt mögött ugyanazok a pénzügyi körök állnak tudtam, most már látszik is, hiszen egy színpadra kényszerítette őket az érdek, lenyomni a feltörekvő új erőt! Mert merik venni a bátorságot a nagyok megbízóit piszkálgatni.
 Bizonyítványuk e nagyoknak kiállíttatott, hiszen eredményük igen csak látszik az ország állapotán!
És az összes lenyúlt média befolyásolt hírei kellenek, hogy látszólagos nyugalom legyen a Hazában.

 De a hazugság fala már rég megrepedt, már omladozni kezdett! Már a tv2 nézőit sem tudják túlnyomórészt befolyásolni, ezt Gyöngyösi révén gerjesztett állfélelmükből kinyáladzott kérdésükre kapott válaszok  aránya bizonyítja. A rózsaszín burokba tálalt állami földosztás még soha nem látott összefogásra kényszeríti a gazdákat, hiszen földet nem ők, helyben lakók kaptak, hanem idegenek, zömében kormányközeli és baráti személyek!

 Félő  hogy húsfeldolgozóink is kótya-vetye "cukorgyári" sorsra jutnak. A jövőre eu-s pénzből fejleszteni kívánt sertésállományunk már nem magyar cégek fogják feldolgozni!
 Mikor lesz ennek vége? Nos majd ha képviselőt csak olyat választunk, ki hazafias érzelemből vállalja, extra juttatások nélkül is, hiszen ez is munka, s a munka jussát minősége szerint utólag szokás fizetni!

Egy év alatt százezer!

 Egy év alatt százezer! Ennyi jó képességű magyar hagyta itt az országot, mert a bérből és fizetésből megélni itt nem lehet! Ha van egyáltalán munkád!

 Ennyien adtak türelmi időt egy utolsó reménynek, a hangzatos ígéretek emberének szavai okozta reménynek. De a remény elszállt mint a fing! Csak bűze okoz távozásra késztetést.
 Idegen hatalom jól megfizetett helytartói 22 év hazugságai után még mindig itt vannak, mellük verve bizonygatják akaratuk s jóindulatuk az országért, de melyikért is? S e kedves nép hol egyik hol másik csábításának engedve teszi őket a Haza élére. És ezzel mélyül a nyomor, a kilátástalanság, s a késztetés a távozásra... mert ez a céljuk!

 Egy év alatt százezer! Ti ott kintről súgjátok az itthoniaknak: munkáért megfelelő bér jár! S ha tovább el nem hiszitek 22 év ígéreteit, legalább ne szavazzatok 22 év ígérgetőire!

'56 októbere

 '56 október. Milyen titokzatos és mégis megdöbbentően felemelő érzés tölt el e napok felidézésekor.

Nézek egy elsárgult újságot, Fehérvár forradalmi lapját '56 októberéből, s a fejléc mellett csak egy idézet: "Hazádnak rendületlenül / légy híve, óh magyar!"

 Forradalmi ifjúság, kiket nem butított el amerikás, mindent és mindenkit összemosó, szürke egyen tömeget kreáló média. A harmincas évek öntudatos, a revízióig sikerre éhes nemzetének fiai, lányai forradalmi harcra termettek! Forradalmi harcra! Folytatni apáik útját. Megteremteni a SZABADSÁGOT! Azt a szabadságot, amit háttérmegegyezésekkel, kirakat szimpátiával kísérve vérbe folytattak világuralmi erők! Azok a világuralmi erők, akik ma sem hagyják hogy hazánkban felgyúljon a láng, hogy kezünkbe vehessük sorsunk irányítását, hogy visszavegyük elajándékozott gyáraink, földjeink, hogy tenni legyen érdemes azért mit úgy hívunk SZABADSÁG!

 Október 23.-a valami kezdete volt. A fejekbe ordított e sor: "Hazádnak rendületlenül / légy híve, óh magyar!" S hívei akadtak Hazának, Nemzetnek... A halálig önzetlen hívei!
 Mikor emlékezünk hőseinkre, köztük sok fehérvári mártír fiatalra, az emlékezés mögé pillantva gondoljunk arra miért is lettek ők hősök? Miért is harcoltak ők? A ma közömbös emberei közé jutva mondjuk el: A küzdelem még nem ért véget! Még nem győzedelmeskedett az Igazság! A Szabadság! Hat éve e célokért utcára vonulókat kardlapozták, s áztatta vér Pest utcáit! Ha majd húsz- harminc év múlva fiaink, unokáink szemébe nézünk, mai nagy közömbösségünk miként magyarázzuk? Megtesszük-e mit megkövetel a Haza?!