Újra, ahogy rég

               Gyerekkorom falujában esténként nyitott ajtajú portákon ballagtak haza a tehenek, és ez minden háznál így volt. A kertből a kenyér mellé előkerült a paprika, a paradicsom., a retek, a hagyma. Tyúkok szaladgáltak  az udvaron, s a komondor álmosan pislantott rájuk. Nem tudtuk mi az a márkás ruha, nem tudtuk hogy a falubeliekkel nem csak személyesen lehet társalogni. A konyhában rádió szólt. Nem volt autó, számítógép, és boltba sem jártunk ennivalóért.

               Ma szinte orrvérzésig vásárolhatunk a marketekben, a választék végtelen. A munkahelyről haza érve, szerencsés kinek még van ilyen, kapcsoljuk a tévét, melyből ontják a gondosan megtervezett híreket. A szomszéddal is számítógépen csetelünk, s közben rágjuk a nyugatról importált csipszet.

               Buborék világunk repedezik lassan. Dráguló üzemanyag, új adók tömege, mutyik jobbról is meg balról is… és a soha fel nem vett hitelállományunk soha nem csökken, futamideje a végtelen. Ez így lett eltervezve! Ki be áll e sorba, s azt gondolja a fenntartható életszint nem saját termelésből gürcölhető ki, hanem légvár-adósságból, ígéret-hitelből, azt megfojtják lassan.

Már hadseregünk sincsen, hogy gond esetén a határon megállítaná a gonoszt. Magyar munka sincsen, lassan magyar sincsen…

Körbe ért az óra Hölgyeim, Uraim! Tovább nem billen, járása visszafelé tér. Az élettől megrogyva én belátom azt hogy jövőnk záloga nem balról, se nem jobbról ígérkezik ránk;

Mi magunk vagyunk az, ha nem hagyjuk téveszteni magunk, ha nem szomszédunk eredményét irigyeljük, hanem munkabírását, ha magyarként együtt tesszük dolgunk, és együtt vigyázzuk ami miénk, és a falun újra ahogy rég, a nyitott ajtajú portákon tehenek ballagnak haza …

az új irodánk...

Kevés pénzből kevés mag vehető, de ha elszánt az ember és beosztással tud élni, évről évre nagyobb a vetett terület. A gondosság, a becsület a rossz-létet is feledtetni tudja, hiszen cél van,  s egyszer jöhet még szebb jövő!

               Azon apropó okán jutnak e gondolatok eszembe, hogy végre van irodája a városi Jobbiknak. Lehet jönnie segítséget kérőnek, véleményünkre kíváncsinak, tenni akarónak, szimpatizálónak.

Kevés pénzből ez a pici iroda lehet csak a miénk. Ígérjük mi később sem leszünk tolvaj párt. És leendő támogatóink pénzét nem magunkra, hanem a támogatandókra fordítjuk.

Délutánonként mindig van valaki a pici irodában a volt Domussal átellenben, ki meghallgatja a betévedőt…

"Ha nem hagyod abba a politizálást, nem fogsz leérettségizni" - megfenyegették a világbajnok, jobbikos diákot

Megalakult a Jobbik ifjúsági tagozatának fehérvári szervezete, amely 14 és 30 év közötti fiatalok jelentkezését várja: ezt jelentette be szerdán újságíróknak Árgyelán János, a párt megyei elnöke. Az ifjúsági tagozat elnöke Marosán Anita lett, aki azért lehet ismerős sokaknak, mert sokszoros világ- és Európa-bajnok a shotokan karate sportágban. Marosán Anita a bejelentés után azt mondta: máris fenyegetéseket kapott iskolájában, amelyeknek lényege az, mondjon le jobbikos pozíciójáról, szakítsa meg kapcsolatait a párttal, különben "nem érettségizik le". Marosán Anita így fogalmazott: azt mondták neki, ha így folytatja, "ki lesz csinálva". "Nem ezt vártam, miután mindig büszkén beszéltem gimnáziumomról, érmeimet többször az iskolámnak ajánlottam" - mondta a Teleki Blanka Gimnázium 12c osztályos, érettségi előtt álló végzős tanulója.

Mező Balázs, a Jobbik fehérvári szervezetének elnöke (civilben egyébként ügyvéd) hozzátette az elhangzottakhoz: megdöbbenéssel értesültek a történtekről. Jogi lépéseket fontolgatnak, hiszen ezzel Marosán Anita alkotmányos jogait sértik, hiszen egyetlen oktatási intézménynek sincs joga ilyen jellegű korlátozásokra, megszabni, hogy egy diák milyen politikai, közéleti vagy társadalmi tevékenységet végez szabadidejében.

- Biztos vagyok abban, hogy ezek a mondatok nem hangzottak el, én ilyenről nem tudok - magyarázkodott Sipos Imre, a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója. - Egy nagyon kellemetlen eset azonban valóban történt, Marosán Anita az iskolában aláírásgyűjtésbe fogott a Jobbik nevében. Amikor ez a tudomásomra jutott, tájékoztattam Anitát, hogy ezt a tevékenységét a gimnáziumban nem folytathatja, hiszen az intézmény falain belül semmilyen pártpolitikának nincs helye. Anita kiváló sportoló, akinek megítélését, tanulmányi előmenetelét természetesen nem befolyásolhatja közéleti szerepvállalása. Sajnálom, hogy a Teleki Blanka Gimnázium neve ilyen eset miatt került a hírek közé, s nem értem azt, hogy Marosán Anita miért a sajtóhoz fordult. Sem ő, sem pedig a szülei engem nem kerestek fel ezzel a panaszukkal.

A pénzt bitorló bankok uralmát éljük.

A pénzt bitorló bankok uralmát éljük.

Így visszatekintve az elmúlt húsz évre , látni lehet, ahogy a magyar bankok sorra játszódtak át idegen kézbe, idegenek által mindig megtalálva az élen pöffeszkedő helytartót, ki kapzsiságán nem látva túl, nyújtja tálcán azt.

Idegen bankok, biztosítók itthon, Európában egyedül állón nyerészkedve, bizonyos erre hajló hatalommal összejátszva, gátlástalanul húzzák ki lábunk alól a talajt, az országot.

Erre gondolok most, bár összefogni nem tudó, irigységtől nem látó környezetemet látva értem én, miért ment ez ilyen könnyen. Erre gondolok most, mikor a magánnyugdíj biztosítók előzetesen az utolsó pillanatig szép összegeket ígérve reálhozamként, a kifizetési határidő utolsó napjaiban hirtelen hibássá vált internetes oldalaiktól beijedt ügyfeleiknek a telefont nehezen felvevő ügyintéző beismeri, az eddigi adatok délibáb, a valóság ennek csak töredéke.

És nincs ki az emberek érdekében tenne!

Bízzunk a felügyeleti szervben! Nosza! Hamar a telefont, és már mesélem is az ügyintézőnek: a hosszan tartó hitegetést, a határidő előtt két héttel működésképtelenné vált weboldalt, az egy hétig el nem érhető ügyfélszolgálatot, és végül a magyar valóság: az eltűnt reálhozamot. És érkezik a válasz is: bízzunk benne, hogy a biztosítók korrektül járnak el.

Bíztunk. Így múlt időben. Mert ma látom azt is, hogy nyugdíjba menetelnél hasonló lett volna a számítás: fizetni egy életig, és a végén egy jól megszerkesztett képlet szerint eltűnik a pénz, és válasz csak a széttárt karok…

--
Márton Gyula