Egy év alatt százezer!

 Egy év alatt százezer! Ennyi jó képességű magyar hagyta itt az országot, mert a bérből és fizetésből megélni itt nem lehet! Ha van egyáltalán munkád!

 Ennyien adtak türelmi időt egy utolsó reménynek, a hangzatos ígéretek emberének szavai okozta reménynek. De a remény elszállt mint a fing! Csak bűze okoz távozásra késztetést.
 Idegen hatalom jól megfizetett helytartói 22 év hazugságai után még mindig itt vannak, mellük verve bizonygatják akaratuk s jóindulatuk az országért, de melyikért is? S e kedves nép hol egyik hol másik csábításának engedve teszi őket a Haza élére. És ezzel mélyül a nyomor, a kilátástalanság, s a késztetés a távozásra... mert ez a céljuk!

 Egy év alatt százezer! Ti ott kintről súgjátok az itthoniaknak: munkáért megfelelő bér jár! S ha tovább el nem hiszitek 22 év ígéreteit, legalább ne szavazzatok 22 év ígérgetőire!

'56 októbere

 '56 október. Milyen titokzatos és mégis megdöbbentően felemelő érzés tölt el e napok felidézésekor.

Nézek egy elsárgult újságot, Fehérvár forradalmi lapját '56 októberéből, s a fejléc mellett csak egy idézet: "Hazádnak rendületlenül / légy híve, óh magyar!"

 Forradalmi ifjúság, kiket nem butított el amerikás, mindent és mindenkit összemosó, szürke egyen tömeget kreáló média. A harmincas évek öntudatos, a revízióig sikerre éhes nemzetének fiai, lányai forradalmi harcra termettek! Forradalmi harcra! Folytatni apáik útját. Megteremteni a SZABADSÁGOT! Azt a szabadságot, amit háttérmegegyezésekkel, kirakat szimpátiával kísérve vérbe folytattak világuralmi erők! Azok a világuralmi erők, akik ma sem hagyják hogy hazánkban felgyúljon a láng, hogy kezünkbe vehessük sorsunk irányítását, hogy visszavegyük elajándékozott gyáraink, földjeink, hogy tenni legyen érdemes azért mit úgy hívunk SZABADSÁG!

 Október 23.-a valami kezdete volt. A fejekbe ordított e sor: "Hazádnak rendületlenül / légy híve, óh magyar!" S hívei akadtak Hazának, Nemzetnek... A halálig önzetlen hívei!
 Mikor emlékezünk hőseinkre, köztük sok fehérvári mártír fiatalra, az emlékezés mögé pillantva gondoljunk arra miért is lettek ők hősök? Miért is harcoltak ők? A ma közömbös emberei közé jutva mondjuk el: A küzdelem még nem ért véget! Még nem győzedelmeskedett az Igazság! A Szabadság! Hat éve e célokért utcára vonulókat kardlapozták, s áztatta vér Pest utcáit! Ha majd húsz- harminc év múlva fiaink, unokáink szemébe nézünk, mai nagy közömbösségünk miként magyarázzuk? Megtesszük-e mit megkövetel a Haza?!