Szélsőséges hétvége

 Nem hiszem hogy az elmúlt hétvége szélsőséges időjárása okozta emberi reagálásokban sok csodálkozni való újdonság akadna. A liberális  oldal folyamatos felelős kereső fecsegése közben sem jutott el oda hogy lapátot ragadjon s mentené bajba jutott honfitársait pártállástól független. A nemzeti oldalon is akadtak kommentelők kik nem hagyhatták ki most sem a „mocskos zsidózást” , bár megmondom őszintén őket csak csapódó huligánoknak, tudatos provokátoroknak tartom. A baloldalon szintén jelen van egy ilyen kör, fasisztázó, nácizó jelzőket ordító szándékos hülyék.

 Szükség lenne a bal és jobb oldalnak egyezségre jutni! És úgy gondolom, mind a baloldal hiteltelen, külföldről őket folyamatosan utasító politikusai, mind a jobboldal ki tudja hogy meggazdagodó vezetői nélkül történhet meg! Befolyásolás mentesen!

 Úgy gondolom mind az egészségügy, oktatás, rendőrség, stb. tekintetében a benne dolgozó elismert szaktekintélyeknek kell országos vezetőt választani, s őket semmilyen kormány váltás el nem mozdíthatja! Konszenzus kell a nemzeti minimumról, s ezt be kell tartani! Viszont be kell szüntetni hogy politikusok külföldre szaladjanak hazájuk ellen szankciókat követelni! Ha nem saját szájuk íze szerint alakul a politika! Ez olyan kunbélás! A magyar embereket nem segíti ha állandóan támadják az országot. És igen! Az alapoknál kell kezdeni: legyen hittan az iskolákban, s ha már nagyon nem vallásos egy közösség, ott erkölcstan. Mert az életben emberségből és magyarságból vizsgázunk, s ott jelenleg nagyon sokan bukásra állnak!

Székely szabadság napja

 A tévében meccs ment, meg valami unalmas film, bohóckodás. Az idő kicsit esőre álló, de szomorkodása mögött mintha érzelmi hangulat húzódna;  mert valahol az eddigiekben csalódottan utcára mentek emberek, demonstrálva akaratuk a hatalommal szemben, csendben…

 Egy nagy közösség mely lassan ébred, s tudatalatti gondolataik végre felszínre kerülnek. Eddigi vezetőik, kik szóvirágaikon kívül csekély mértékben harcoltak őértük, most távollétükkel tiltakoznak ébredésük ellen. Egy nagy közösség mely most visszafordíthatatlan elindult egy úton, mely igen nehéz lesz, de kitartással végig járható!

 Szóval a tévé nem közvetíti őket. Miről is van szó? A székelyek szerveződnek, s a világ számos pontján tiltakoznak velük szimpatizálva, az autonómiájuk elutasítása ellen. Közösséget vállal velük számtalan európai kisebbség, és együtt érez velük számtalan igaz magyar! Mikor az együttérzés, és összefogás hajtja egy csoportba a magyart, (végre!) akkor az állami tévék bohóc műsort sugároznak! Akit nem ütött meg az összefogás szükségességének szele, az ne is tudjon róla: Marosvásárhelyt 30 000 székely vonult fel igazságukért tüntetve, miközben az anyaországiak nagy része a fércbukon pózol…

A kommunizmus áldozatainak emléknapja

Egy nap mikor azokra gondolunk kiket gulágba, munkatáborokba küldött a vörös hatalom, egy nap mikor emlékezünk a névtelen és neves ellenállókra, kik szembeszálltak a gonoszságban fogant rendszerrel, a kommunizmussal.

 Nem mindenki számára becses nap ez! Vannak itt köztünk még kik halálba küldték az embereket, kik nevetve húzták keményebbre a gyeplőt nyakunk körül. És még itt vannak köztünk, néhányan lesütött szemmel, de sokan most is boldogan vállalva sötét múltjuk, hirdetve a borzalmak évtizedeinek eszméit. Megtehetik. Örököseik most is hatalomért küszködnek. Most is tele hazudják világunk. A kommunizmus rémes keze a máig elér, sőt túl nyúlik rajta. S áldozatai nem csak a hősök, hanem mind azok vagyunk! Hiszen ők árulták ki országunk, s taszították ilyen mélyre a nemzetet! S vádolom cinkosaikat, kik elítélni  számon kérni félnek őket, s hagyják hogy átfordult nemzetközi internacionáléjuk magáévá tegye Hazánk maradékát is! 

Hét szűk esztendő

 Nagy örömmel tért vissza Brüsszelből miniszterelnökünk. Fáradtságos és hosszú küzdelemben volt része, szavai szerint, s szerinte megérte e küzdelem, hiszen nyertünk! Mint győztes hadvezér néz ránk, s mosolya optimizmust sugall. Hurrá! Nyertünk!
 Egy hét éves uniós pénzügyi ciklus véget ért. A most következő periódus valahogy több pénzt juttat hazánknak mint az előző, bár hivatalosan is a megszorítás költségvetését fogadta el Brüsszel.
 Nos egy kicsit több jut. Bár a hivatalos adatokra kíváncsi vagyok, az ő verzióját megtudtuk. És hogy az előző 7 év euró milliárdjaiból mi lett, igazából nem tudom. De nagy "eredmény" hogy már nem finanszírozunk hadsereget,  a nemzet áruló szdsz eredményeképp, hogy finanszírozhatatlanságig leszegényedett az egészségügy, hogy az oktatás ingyenessége végóráit éli, hogy nyugdíjra nem jut, így a végtelenségig emelkedik a korhatár, hogy járhatatlanok az útjaink, hogy adósságban vergődnek az önkormányzatok, az emberek jó része minimál bért keres, ha dolgozik, hogy csak tavaly százezer magyar hagyta el az országot. És most úgy gondolom én is örülhetek, mert a szó kireppent: több euróból épülhet a semmi! A magyar légvár!